Twin Peaks 2017 – várjuk meg a centrifugát

A Műsoron első posztja a sokak által annyira várt(vagy pont ellenkezőleg), már-már túlsztárolt Twin Peaks első két részét fogja kitárgyalni. A NaDe csapata az első két rész alapján zöld utat adott a sorozatnak, de lássuk, hogy ez mit jelent:

Az a javaslatunk, hogy mindenki, aki teljes élményt szeretne magának, tehát biztosítva a Twin Peaks folytonosságot, nézzen bele a 25 évvel ezelőtt forgatott második évadba is. A mi esetünkben az utolsó évad utolsó két részét daráltuk be, ez az elérhető adatok alapján egy 43 perces és egy 48 perces szórakozást jelentett. Hogy mire jutottunk? Az agyunkat leszaggatta ez a bő másfél óra, de perverz módon kialakult bennünk egy vágy, hogy amit a mainstream média az arcunkba reklámozott hónapokon keresztül, azt azonnal magunkévá is tegyük. 

Magyarországon a HBO Go( a mozicsatorna stream változata) jóvoltából láthatja a nagyérdemű, rögtön az első négy részt hozták ki. Ez lassan megszokottá válik a nagy stúdiók munkáiban. 

Rögtön az első percekben volt egy ilyen rövid ismertető azok számára, akik nem ismerik a Twin Peaks univerzumot, de mi azt ajánljuk, aki ismeretlenül ül a képernyő elé, azoknak minimum ajánlott megnézni az eredeti sorozat utolsó két részét. NaDe ami ezután következett: FELEJTSD EL! Felejtsd el az első két évad korabeli progresszív hangulatát, mindent, ami a szülői kulcslyukhoz vezetett mert túl kicsinek tartottak az ilyesmihez, vegyél egy nagyméretű mosógépet és tedd bele a fejed, levegőt csak muszájból vegyél, a többit a fizikára bízzuk. Mert az új Twin Peaks (2017) úgy át fog mosni mindenestül, hogy ezek után a Stranger Things egy feslett szárnyú kölyökgólya lesz, bár ott még csak az első szériánál tartanak.Történt ugyanis, hogy David Lynch (rendező) élve az elmúlt 25 év tartalmi és a sorozat iparban szűkösre szabott alapdogmák újraértelmezésével (magyarul úgy forgatja a kést saját művében ahogy akarja, mint Paolo Sorrentino tette Az ifjú pápa esetével), és alkotni kezdett. Valószínűsíthetően, ahogy a sorozat első részei is példázzák, kétfázisú lett a munkája. Az első fázisban merészen nyúlt a témához, elméje legbizarrabb látomásaival, szinte átmossa az ember fejét, hogy aztán megteremtse az új eposz pilléreit, sajátos vágással és fényképezéssel vezeti orránál fogva a gyanútlan Twin Peaks-rajongót.

Nem szeretnénk állandóan a spoilereket kerülgetve elmesélni a történet fő motívumait, inkább azokra térnénk ki, ami miatt a Twin Peaks 2017 zöld utat kapott a NaDe csapatától. Itt kiemelnénk a már említett  vágást és fényképezést, meg a szereplők sajátos jelegét, ami által kiismerhetetlenné válnak a néző számára, mégis oly túláradó nyugalommal vezérelt a személyiségük, ami már az előző Twin Peaks védjegye is volt, és ami minden képkockában  jelentkezik, miközben a fejünk forog a Lynch által megteremtett képzeletbeli mosógép programjában. 

Kevés olyan sorozat van, amiben ennyire egyet tudunk érteni: Ez a sorozat eléggé beteg ahhoz, hogy méltó utódja legyen a klasszikus ikertestvérének, de mintha egyel magasabbra tették volna a megérthetőségi faktorát, mint kellett volna. Hiszen manapság ezernél is több sorozat van, amit nézhetünk este a nappalinkban, és ebben a gyilkos hajszában egy sorozatnak létszüksége, hogy az egyszerű ember is megértse, és a következő napra (vagy hétre) magáévá tegye, amit a rendező a képernyőre álmodott. De itt mintha pont ez hiányozna, mert a Twin Peaks nem keresi az egyszerű néző kegyeit, túlságosan is a 25 évvel ezelőtti életérzésből táplálkozik, és sikerét a marketinges osztály kreativitására bízza, hiába vannak jelek arra nézve, hogy minden betegesen eltorzított mellékszál a helyére fog kerülni, ha a végén a Lynch baráti társaságán kívül senkit sem fog érdekelni. 

A NaDe csapata viszont azért szurkol, hogy amit eddig láttunk, az csak egy öblítő program, és a centrifuga végeztével minden hiányzó láncszem a helyére kerül. Addig is jó szórakozást.

Kacsapont rendszerünkről bővebben.