Ki ne látta volna Guy Ritchie korszakalkotó filmjét, a Blöfföt? Na már most, ezt a jól beágyazott művet fogta meg Alex De Rakoff, és csinált belőle egy sorozatot, amely reményei szerint hűen adja majd vissza az eredeti film irányvonalát, és ezzel nézők tucatjait akarta visszarántani az ezredfordulós londoni gengsztervilágba. Elég nagyszabású tervek, valljuk be, mi is ácsingózva vártuk a kezdetet. Igazi akciók, Brad Pitt újratöltve, és a nélkülözhetetlen disznómaszk. Nade mi sült ki ebből? Azta, el se merjük mondani….
Modernizált blöff a hiteltelen londoni alvilágban (némi spoiler csepegtetve)
Lehet,hogy nagy elvárásokkal készültünk ennek a sorozatnak (Látható a Viasat6-on), mert ugyebár a 2000-es film olyan mély nyomokat hagyott bennünk, amiket mai napig emlegetünk, akár a szereplők, akár vicces idézetek formájában. Szinte nem múlik el hét, hogy ne idéznénk belőle. Így nagyon megörültünk, mikor tudomásunkra jutott, hogy sorozatot fognak forgatni a kultikus filmből. Ugrándozva emeltük magasba a kezünket, hogy na….nade a pilot után inkább azt mondtam,hogy nane(!) Egyáltalán nem vicces, nincs a jogosan remélt adrenalin löket, nincs szerethető figura akár jó, akár a rossz oldalon, így ez a sorozat a 17 évvel ezelőtti filmnek a leggyengébb paródiája. Ekkor jön a kérdés,hogy nade miért? Ennél azért sokkal jobb is kisülhetett volna. Persze a mai lüktető világba bedurrantani egy olyan sorozatot ami 17 évvel ezelőtt film formájában megremegtette a filmipart, kicsit más világítást ad a sorinak. Gondolni kell a fiatalabb célközönségre, közelebb hozni a klasszikus filmek modernizált világát, sorozat formájában. De ennyire ne, hogy körülbelül 10 perc elteltével már csak háttérzajnak menjenek a képkockák. Röhej, ahogy a modern technikát, a mobilos közvetítést és az internetes sávszélesség határtalanságát erőltetik be a börtön falai közé, miközben sehol egy őr vagy bárki, aki csak egy halvány kontrasztot vagy ellenpólust nyújtana törvény nevében. Ez így teljesen nulla. De ezen még túl is lehetne lépni. Erőtlen viszont a színészi játék, mint például Rupert Grint, akit anno J. K. Rowling nagy sikerű könyvsorozatának a Harry Potter filmesített változatában alakította Ron Weasley szerepét. Nem tudja levetkőzni a gyerekfilmes karakterét, ugyan azt a szerepet hozza, mint a Potter filmekben, csak annyi különbséggel, hogy öltöny van rajta csokornyakkendővel, és cigi a szájában (Vicces lenne? Ez a szándék?). A másik nagy mellé nyúlás a klubtulajt alakító kiscsaj, Phoebe Dynevor gyenge keménykedése, hiteltelen, már-már siralmas színészi játékkal tartja sakkban a környék nagy gengszterét, akinek testőre mellesleg néhány pillanattal előtte egy szőnyegbe tekert holtestet dob ki a szemetesbe, de Hannah Montana imitátor kiscsajt békén hagyja, pedig semmi sem utal rá, hogy tűrje főnöke sértegetését. Nincs semmi átütés abban, ahogy ez a két állítólagos kemény karakter viszonyul egymáshoz.
A Blöff főszereplői pár fiatal, akik villantani szeretnének az alvilágban. Egyikük olyan családból származik akik inkább megtermelik a napi betevőre valót (fűtermesztés), mint hogy maguk szerezzék be, míg a másik egy izmosan nevetséges bokszoló, aki tehetségesnek hiszi magát, a harmadik pedig a szépenfésűlt penge srác, akár jöhetett volna valamelyik vámpíros tinisorozatból, aki apuci (böriben van épp) farvizén próbál vitorlázni több-kevesebb sikerrel, vagyis ő lenne a bandavezér, ennek a gangnak feje. Nem szeretnék minden poént ellőni a pilot alapján, de a szerencsétlenek gyülekezete a végén olyan dologba tapos bele és olyan ajtót feszít fel amiért valószínűleg vérdíjat fognak kitűzni rájuk. Lehet hogy ebből valami jó is kisül majd, de így első nekifutásra unalmasnak tűnik, ötlettelennek, hullámzónak izzadságszagú az egész. Az ember nyugodtabb pillanatában biztosan megadja neki a várt figyelmet, és lesz egy réteg, akik át tudnak lendülni a gyenge sztorin és a még gyengébb karaktereken, de ez még a sorozatos másodligában is gyenge teljesítmény
Amit pozitívumként tudunk viszont értékelni, az a vágás és a fényképezés, hiszen abszolút visszaköszön az eredeti film látványvilága. És nem szabad szó nélkül elmenni a londoni mély színvilágon, ami megint csak egy olyan adalék, amihez csak egy picit kellett volna hozzátenni. De véleményünk szerint ez nem sikerült. Felmerül persze a kérdés, hogy kinek szánják a sorozatot. Mert azoknak biztos nem , akik a Guy Ritchie-féle filmen nőttek fel, vagy olyannyira magukénak érzik, hogy máig idézik a legjobb szövegeket. Ebben nincsenek olyan jelenetek, amik majd később visszaköszönnének. Ezzel még nem is lenne óriási probléma, csak hát az összes többi. Túl mély a nyomvonal, amit a rendező követni kívánt, és a sorozat így első három rész alapján egyszerűen képtelen megugrani a színvonalat. Viszont az eredeti filmet elhagyva, önmagában is értékelhetetlen, mert túl sok benne a túlzás és a csillogás, és nincsenek benne eredeti ötletek. Ez így egy nagy kupac várakozás, és félő, hogy a végén még ennyit se fogunk látni belőle. Nem marad más hátra:
Kacsapont rendszerünkről bővebben.
Képek forrása: renewcanceltv.com, editorial.rottentomatoes.com