Kevés olyan sorozat van betárazva az online tékámban, mint a HBO díjnyertes sitcomja, Az alelnök. Ritkának számít egy olyan sorozat évadnézése, aminek közepe tájékához érve legszívesebben odavágnám a laptopomat a szoba sarkához, annyira kidolgozatlannak tűnik a koncepció, aztán az egész pördül egyet saját tengelye körül, és ismét tátott szájjal keresem kritikus jelzőkészletemet, és majd bele őrülök, hogy akkor végül lesz-e folytatás, vagy mi a bánat. Ilyen kérem Az alelnök, és ezzel nem estem semmiféle túlzásba, nem akartam nagyot játszani a szavakkal, ez valóban ennyire hullámvasút, és aki évadokon át követi Selina Meyer elnöki kalandjait, az a hatodik évadban sem fog csalódni, aki pedig most kezdené legurítani az elejétől, ne fogja vissza magát, nézzük is mire számíthat. NaDe helyett egyszemélyes értékelés..
Régóta írni akartam a világ legszámítóbb, és önmagát szexista szajhának definiált alelnökéről. Későn kezdtem neki Az alelnöknek, már lement az első három évad, amikor bátorodtam elkezdeni. Nem azért, mert nem tűnt megnyerő koncepciónak egy szédületes csaj a Fehér Házban, aki mellesleg az Amerikai Egyesült Államok alelnöke, és hivatala nap mint nap vicces helyzetek ezreit gyártja a műfaj kedvelőinek, és enged némi bepillantást a kongresszus rejtett világába. A HBO GO jóvoltából bárki elkezdheti és mivel az évadok egy kényelmesen fogyasztható 25 perc körüli egységekre, azaz epizódokra vannak bontva, így nem nagy megterhelés, két megálló között is jól szórakozhatunk. Igen ám, van azonban egy kis apróság vele. Mert a téma politikai, ami nálunk nem igazán nyerő társadalmi foglalatosság (kivéve a tűz közelében) és ez riasztó lehet sokaknak első hallásra. Nade Selina Meyert nem abból a fából faragták, hogy ne tudná a magyar nézőket is meghódítani. Elég csak néhány perc a sorozatból és az is órákra letelepszik a laptop vagy tévéje elé, aki amúgy ezidáig távolt tartotta magát a hasonló sorozatoktól.
A kisembertől a nagyemberig
Ahogy a címből is adódik, Selina Meyer alelnökként kezdi HBO-s karrierjét, és most nem fogom lelőni, de sok más rejtett képessége van, ami további ajtókat nyit ki számára az amerikai törvényhozásban. Meglehet, nálunk a dolgok egészen másként mennek, más a társadalmi elit felosztása, más a politikai gyakorlat és annak társadalomra gyakorolt hatása. És ehhez jön még hozzá, hogy az évadok során számtalan olyan eseményt vagy történést dolgoznak fel, ami vastagon aktuálpolitikai, tehát az igazi durranást abban az időszakban szolgáltatta. Én viszont a sorozat felét jó két éves csúszással néztem, és nyugodtan írhatom, hogy minden ilyen momentum felismerhető, és akár évek vagy hónapok távlatából is bőven szolgáltat nevetni- illetve elgondolkodtatni valót. És ez itt a lényeg, amiért a sorozat az évek alatt díjak és szakmai elismerések tucatjait zsebelte be, mert képes volt továbblépni a műfaji korlátokon, és egyfajta idegenvezetőként is szolgált az amerikai társadalom, egyben a világ egyik legbefolyásosabb nemzetének sokszínűségének megértésében -Persze a viccesebb énjében.
A kisember éppen úgy megtalálja magának a kedvenc karaktereit, ahogy a nőfaló macsó, és az állandóan a felszínen egyensúlyozó karrierista, akiknek elég egy rossz döntés vagy beszólás, és máris az utcán találhatják magukat. Hiszen az aprólékosan megkomponált komikum mögött egy rideg valóság lakozik, és ahogy a legtöbb politikai szatíra esetében, az alelnök is csak egy politikus, aki önmaga karrierjét helyezi előtérbe, akár másokat eltaposva. Szóval akik most kezdenének neki, azok ebben a sorozatban sok műfaji keveredést fognak felfedezni, de pontosan ettől válik Az alelnök egy kiugróan színvonalas sorozattá, és valószínűleg én is ezért szerettem bele az első képkocka után.
Szellős folytatás (spoileres tartalom)
Picit tartottam a hatodik évadtól, hogy Tristram Shapeero és Armando Iannucci rendezőpáros már ellőtte valamennyi puskaporát a szériára, már nem tudnak kellő potenciált és váratlan fordulatot csempészni az új évadba. És azt hiszem, az első részek nem tudták kiszellőztetni ilyen irányultságú gondolataimat. Nem kérdés, az előző évad lezárása kemény munkát igényelt, hiszen Selina elveszítette hőn vágyott karosszékét a Fehér Házban, és a többiek is belekezdtek önálló világukba, innen kellett valami eredetit és vicceset legyártani. Nem elég a temérdek Emmy-díj, a számokat épp úgy hozni kell az anyacsatorna számára, még ha a föld az éggel összeért is, mert a többi kábeles és stream csatorna egész jó produkciókkal feszíti a versenyt ( The Ranch- Netflix, Catastrophe-Amazon).
Zárjuk vagy ne zárjuk?
Tehát egy új terep lett beágyazva, az ex-elnökök hétköznapja, és az ebből fakadó olykor vicces, máskor meg eléggé rongyosra járatott poénokkal. Még az első hármas, a grúziai választási megfigyeléssel lezárva, jól komponált poénokkal és helyenként becsúszó idétlen frázisokkal együtt is hozta a várt színvonalat. Nekem az 5.,6. rész környékén, az új könyvtári helyszín választása körüli forgatagban kezdődtek a problémáim. Nyilvánvalóvá vált, hogy a könyvtár felhúzása, Catherine gyerekvállalása, és a szexuális ömlengés kiszélesítése lesz a hármas befutó, amelyre a készítők építkezni fognak. Az már egy különálló kérdés, hogy miért kellett ismét elővenni a Tom James-féle vonalat, mert ez a kanapén való szexelés már annyira üres és kiábrándító, hogy legszívesebben egy tollal kiszaggattam volna saját kanapémat, és dühömben deletelem az egészet. De végül is, hamar eloltották a tűzet. Szóval az évad eddigi részei elég döcögősek lettek, tele értelmetlen üresjárattal, és bizonyos elemei nyomokban Trump kritikát is tartalmaztak. És az ember várt valami felemelőt, és egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy itt bármiféle erőfeszítés fog zajlani az elnökségért, inkább a tisztes lezárás kezdett kibontakozni, helyenként mélyen ülő poénokkal. De az utolsó rész valahogy beütött. Jót tett neki a váratlanul felbukkanó flashbackek, amik szépen egymásra helyezve véleményem szerint megmentették az egész évadot, Tom Jamesszel és az afrikai mártírgyakorlattal együtt. A drámasorozatokban használt eszközökkel bepillanthattunk az alelnök előtti időkbe, és hogy miért Selina vált a komplett amerikai apparátus meghatározó alakjává, arra is csattanós választ kaphatott mindenki. Mondjuk úgy, hogy az utolsó rész egy elég magasan ívelő hidat adott az újabb évad megrendezéséhez.
Felfoghatjuk úgy is, hogy Az alelnök hatodik évada egyfajta átvezetés, de mellékszálnak vagy netán Meyer-spinoffnak semmiképpen sem nevezném. Az elég röhejes, és struktúrájában kivitelezhetetlen lett volna, ha Selina azonnal belecsöppen egy választás közepébe. Így mégiscsak lazább és szellősebb, hogy lett egy kvázi lassú folyású évad a nagy csatát megelőzően, és mivel láttuk, hogy ki hogyan képzeli politikai jövőjét, talán az új évaddal ismét le fog záródni egy fényes franchise a HBO nagyraszabott, és sikerekben gazdag történelmében.
Nem maradt más, mint értékelni:
Kacsapont rendszerünkről bővebben.
Szeretnél mindig a legfrissebb és legjobb műsorokról értesülni? Kövess minket!