Dimenziók kettős árnyalata, és a kémjátszmák mesteri tálalása, így lehetne elsőként pár szóval jellemezni a Képmás című Amazon és Starz sorozat pilotját. Ám hiba volna a HBO GO-n látható első epizódot ennyivel lerendezni, és amit a néző kapásból lát a képernyőn, az máris többet fog adni holmi egyszerű kémsorozatnál. Majd a folytatástól fog függeni, hogy mennyire képes hosszútávon is elrugaszkodni a sablonos kémes motívumoktól.
Na így kell ezt csinálni?
Áldás vagy átok -erről később még írni fogunk, de szinte naponta jönnek ki új sorozatok. Ugyanakkor ebben a sorozattal telített világban szinte nagyítóval kell keresni az igazán jó alkotásokat. Választék az van bőven, és a hagyományos televízió, valamint az VOD (Video on Demand) által nyújtott felhozatal egy, a 21. században már hatalmasra duzzadt halmaz, amiből olykor kitűnnek a korszakokon is átnyúló csillagok, mint a Bosszú csillaga vagy az általunk még nem véleményezett Mr Robot (majd az új évaddal bepótoljuk), és az ember felszisszen a fotelben vagy a metrón ülve, hogy na tessék: Így kell ezt csinálni! Persze sok jó sorozatot lehetne itt felsorolni, és ha pilotokról beszélünk, akkor e sor a Jászai Mari térig is elérhetne. De a Képmás pilotja véleményünk szerint mindenképpen kitűnik az említett halmazból, és igyekszünk lebontani, hogy mit miért gondolunk, természetesen spoilermentesen.
A sorozat lényege, hogy a 70-es években rábukkantak egy velünk párhuzamos dimenzióra. A két dimenzióban addig minden pontosan ugyan úgy zajlott, de ahogy egy kémfilmtől elvárható, az átjárás során a felfedezett dimenzióban megváltoznak a cselekmények. Berlinben vagyunk, ahol Howard (J.K. Simmons) az ENSZ alkalmazott szembesül az igazsággal, amikor találkozik önmaga képmásával. Ezzel a szervezetnél betöltött unalmas munkája összedől, és máris egy akciókkal teli összeesküvésben találja magát, amiben nem csak magát, de feleségét is meg kell védenie. Ebből az alapvetésből pedig szinte bármi kisülhet, de a megvalósítás a kulcs, hogy milyen jellegű (és persze minőségű) sorozatra számíthatunk a folytatásban. A Képmás ugyan a rétegszériák kategóriájába sorolható, de megvalósítása a pilot alapján a más stílusban gondolkodóakat is leültetheti a képernyő elé. Mi nem a 007-es ügynök-féle sztorit látjuk ebben a történetben. Hiszen az akciójelenetek szépen finomhangoltak, valamint a képkockák kidolgozottságára sem lehet panasz.
Mátrix a kémek világában
A képi világ kölcsönzött néhány ötletet a Mátrix-féle lassít és váratlanul felgyorsuló jelenetsorából, de annyi baj legyen, hiszen az olykor szürke máskor színes végeredmény szinte tökéletes. A Képmás az eddig látottak alapján a történethez mérten megfelelően ábrázolja a két dimenzió időben elcsúszott különbségét. Az is pozitívumnak tekinthető, hogy nem bajlódik a párhuzamos dimenzió végletekig történő magyarázatával, hanem azonnal a sűrűjébe csöppenünk, ahogy a nyitójelenetben is tapasztalható. Néha lassú, aztán piszkosul felgyorsul, szóval jó kis sorozat lesz ebből a Képmásból, ha mindenki tartotta magát a kezdeti elképzeléséhez. Vannak ugyan homályos foltok benne, de az első rész végig tartani tudta egyedi stílusát, tempóját.
Szóval…
A Képmás egy ígéretes újdonság, tele jól alkalmazott ötletekkel, de az első rész alapján a mérce eléggé magas, csak tartsa meg szezonzárásig.
Amit nem értek, miért régi fénycsöves monitorok vannak az irodában? Így picit falanszteres az egész. Csak én nem láttam, hogy utalás van az ENSZ-re?