Az Álmok éjszakája(All night,Hulu) május óta elérhető a HBO GO műsortárában, de én csak most jutottam el odáig, hogy az Amerikai pite remake életképességeit leteszteljem. A kérdés épp oly egyszerű, akár Jim orosz szexszimbólumról árulkodó világképe: Mennyire képes ez a gimibulis sorozat lázba hozni az újratöltött tinifilmek szerelmeseit, tehát az Amerikai pitén felnövő vhs generáció lát-e korszakos fantáziát, hogy hosszú évadokat sajtoljanak ki stifer-féle karakterek reinkarnációiból, vagy ez is csak egy jó példa arra vonatkozóan, hogy ami trendi volt 18 éve ma már kőciki, valóságos streambéli pénztemető.
Álmodjunk tehát epizódonként úgy fél órás éjszakákat, már aki szeretné megnézni az első évad mind a 10 epizódját. Mert a részenkénti idősáv meglehetősen rövidre lett vágva, ami kedvező azok számára, akik szeretik egyben ledarálni az egészet. Limonádé sztori, forró nyári esték, elég jó párosításnak tűnik. Én általában a pilot után hagyok némi határszünetet, forgatom ízlelgetem a látottakat, és ha belső eszelős késztetést érzek a sori folytatásához, nekiruccanok a többinek is, de lássuk az első utáni…mondjuk úgy: tánczenére tinisejtős benyomásokat:
Ebből aztán sorozatot?
Már az első képkockák a következőről árulkodnak: a sorozat nem titkoltan ezer szállal kapaszkodna anyapitéjéhez, azaz középpontban a laza végzősök, lúzer és nagy arc karakterek, kellően felhevített középiskolás záróbuli, hatalmas fogadalmak az utolsó együtt töltött éjszakára, csupa ismerős eleme a hasonló történeteknek. Ám mivel 2018-at írunk, és gőzerővel zajlik ennek a generációnak a mobilitásra épülő terjedése, így frissíteni kellett a korábbi gyakorlaton. Már a pilot első perceiben jelezni kell a nézőnek, az Álmok éjszakája ízig-vérig 2018-as darab. Így van benne minden, ami napjaink közösségi hálóival összekapcsolható, mobilok, insta, facebook, vagy csak annak kísérteties hasonmása., és az egész majd egy olyan egyveleget képez, ami nem fog látványosat durranni a sorozatvilág horizontján, de a maga sajátos ütemében eldöcög majd jó pár évadot.
Alapvetően látok fantáziát az ilyen jellegű sorozatokban, hiszen az Amerikai pite egyszerűen és viszonylag gazdaságosan volt felépítve, mégis hozta a tőle elvárhatót, máig iszonyú sokszor ismétlik a tévécsatornákon, és szerintem relatív folytonossága a Reszkessetek betörők népszerűségével vetekszik. De ebből lehet egyenként alig fél órás epizódokból álló sorozatot készíteni? Brian Danelly így gondolta, és valljuk be, egy normálisan megírt forgatókönyvvel és szereposztással ez nem is tűnik elsőre lehetetlen próbálkozásnak. Főleg ha olyan tinicelebeket sikerül mögé állítani, mint a Rocksuliból ismert, instán 1,7 millió követővel rendelkező Brec Bassinger, vagy az 1,8 millió követővel rendelkező, a fiatalok körében szintén népszerű Jenn McAllister.
Azé tisztességből befejezzük?
De lássuk be, a dolog így egy rész után valahol léket kapott, vagy csak nekem nem sikerült kellően átszellemülni az újracsomagolt pite századbéli elképzeléseihez. Bevallom, egy fél éjszakát forgattam a dolog élvezeti és szórakoztató komponensét, és igyekeztem annak a mértékegységén kezelni a sorozatot, ahogy az alkotók megálmodták, amilyen szerepet szántak neki, és nem voltak túlzó elvárásaim. De a mércét ennek ellenére se tudta a pilot átlépni, és ritkán írok le hasonlót, de csak azért érdekelne a folytatás, hogy ezt a nagy üres kakát amit fél óra alatt összehordott, azt képes-e további unalmas és semmitmondó jelenetekkel tetőzni, vagy a történetszál megmarad a maga híg levű rumos gimicukormázában, és csak úgy mindenfajta cicoma nélkül a legvégén elmerül a végtelen semmibe. Mert bár a kezdeti percekben voltak, vagyis szerintem lettek volna érdekes karakterek, figyelemre méltó elképzelések, de ahogy haladtunk előre a történetben, mintha idő előtt összecsomagolták volna a stábot, és csak tisztességből, alternatív eszközökkel fejeznék be az egészet. Buta poénok egy kínai piacon kapott olcsó pacsuli erejével, amik még az ez edzett tiniszakértők arcára is savanyó orcát varázsolnak. Még azt is jó dolognak tartanám, hogy a szereplőket fogadalmuk útján bemutatni, no de nem szöveg és elképzelés nélkül, egy óvodai mesedélután körteszörpre koccintók stílusában.
Akik ennek ellenére kedvet kapnak hozzá, hogy meglessék a sorozat folytatását, akár valami egészet is kaphatnak a teadélután végeztével, de én sok esélyt nem látok, erre, pedig a fél óra folyamán többször egyre lejjebb helyeztem az elvárás szintjét, hátha azt már képes lesz a féllábú ürge sebességével átlépni, sajnálatos ugyan, de ennyire sem futotta. Keressünk más álmodni valót, hiszen lassan debütál a Gyilkos játékok, más műfajjal, de sokkal nagyobb kezdeti elvárással a HBO Go műsorára.