Már kezdeti szakaszában, amikor az első infók szivárogtak Jim Carrey Most nevess! című sorozatáról, a Showtime egyik legizgalmasabb ötletének gondoltam. Egy gyerekműsor házigazdája, Amerika ifjúsági ikonja aki megélt családi drámájának közepén valós énjére, egyfajta reális öntudatára ébred, elég merész, ám annál bátrabb megközelítés. És mindez Jim Carrey mint drámaszínész prezentálásában, olyan vonzó címszerep, hogy talán egy egész generáció epekedve várta a bugyuta drámahős tabukat nélkülöző bemutatását.
Aztán szerencsére kiderült, hogy szeptember 9-én debütál a sorozat a tengerentúlon, de a hazai vetítési gyakorlatoktól eltérően, 10 nappal a kinti premier előtt, a hazai HBO GO elhozza nekünk, heti bontásban. És annyi ígéretes videó és történetleírást követően bevallom mint gyerek ültem le a pilotot megnézni, és tudtam, erről mindenképpen írnom kell egy ajánlót, valami elsőbenyomásra kifejtett hangulatébresztőt, hiszen annyira eredeti és forradalmi ez a mese-dráma tandem Carrey mély tartalmi köntösébe öltöztetve, hogy a halott is láthatja, ha nem tolják el és végül jól megírták azt a rohadt forgatókönyvet, akkor itt nincs mese: bombaként fog robbanni Carry tévés újrakezdése.
De semmit sem lehet elkapkodni. Egyrészt azért, mert hiba volna a sorozatot az előzetes marketing és közösségi médiában promózó betétek alapján előlegezett bizalommal osztályozni, és attól, hogy már ezekben kitűnően látszik: Carrynek jól áll ez belső szellemi vívódásos karakter sorozat formában, a dolog így primerben nem biztos, hogy magától működik. Való igaz, hogy Carry alapvetően egy olyan színész, akiben rengeteg lehetőség rejlik, és csak ötlet, valamint megvalósítás kérdése, hogy a tévében ebből mi fog megvalósulni. Nos, ami a Most nevess! első részét illeti, a dolog elindult a várt szikrázóan közönségvonzó útjára, és lehet az utazás közben akadtak benne olyan pillanatok, amikor picit soknak éreztem ezt a nagyon kettős és túlérzékenységre hajazó szerepet, de 30 percet követően egy dolog megállapítható: Hát basszus, ezt miért csak most látom, hol volt ennyi eredetiség a paliban és körülötte közös levegőt lélegző karakterekben? No meg a Michel Gondry rendezőben? Pedig az Egy makulátlan elme örök ragyogásában együtt dolgoztak, de akkor is.
Némi spoiler, csepegtetve
A kiadott közlemény alapján Carrey egy Jeff nevű színészt alakít, aki egy népszerű gyermekműsor házigazdája. Ő Mr. Pickles, a gyermekek kedvence, a kedvesség és a bölcsesség mintaképe, a multimilliomos médiamogul. Amikor azonban ennek a szeretett személyiségnek a családja – feleség, két fiú, nővér és apa – a szétesés szélére jut, kénytelen szembesülni azzal, ki is ő valójában. Az első rész alapján ebből annyi látszik, hogy Pickles valóban egy képernyőre született kedvesség és humorzsák, de azért ez a médiamogul kifejezés erősen túlzó. Inkább a gyerekműsort gyártó csatorna feje aki befolyás terén mindenhatónak tűnik, Pickles inkább egyfajta márka, amit gyerekek számára fejlesztettek, és 122 millió dollárt ér. És baromi jól csinálja, amiért adásba kerül minden héten, de már az elején kiderül, hogy Jeffel valami elég nagy gáz van. A 30 perc során kellően van súlyozva, hogy a néző mikor szembesüljön a háttérben húzódó folyamatokkal, és a karakterek sincsenek elnagyolva, elkapkodva. Jeff már az első 10 percben tudatosítja a valódi médiamogullal, hogy ő bizony egy epizódot (sejtendően sorozatot) szeretne készíteni a halálról. Mert Pickles és Jeff sorsa a „tragédia” okán már szinte eggyé vált, és ez annyira jelen van élete minden percében, hogy ezt a műsorban is meg kell jeleníteni, és szerinte simán belefér a dolog ifjúsági jellegébe. A kezdeményezés zöld utat nyer, a halál mint epizód pedig megjelenik Pickles arcán, ami részfordulót jelent a színész életében.
Ha ennyi nem lenne eléggé sokkoló, a mellékszálak is kezdenek az alapmedrükből brutál mód kilépni. Jeff kolléganőjének kislánya, aki egy ismeretlen indok alapján nem hajlandó zöldséget enni. Anyja megvonja tőle a fürdést(?), mint tisztálkodási forma lehetőségét, szintén egy olyan eredettel rendelkezik, hogy az ember két kézzel fogja a kanapé szélét, basszus mi a rohadt élet…. . És a dolog, vagyis a felsorolás még folytatható, ami cseppet sem az említett markáns és izgalmakkal teli várakozás melléktermékei, hanem a sorozat első része ennyire jól ábrázolja a dolog drámai hatásfokát. Az emberben már az első rész kapcsán megfogalmazódnak olyan kérdések, amikre nem is számít.
Egyszóval a Most nevess! sorozat egy óriásit harapott az érdeklődés tortájából, és azt gondolom, aki megnézi az első részt, azt annyira magába szippantja, hogy biztosan várni fogja a folytatást. Jók a képek, a közvetített hatás pedig egy könnyűszerkezetes libikóka, ami hol megdől az érzelmi világ felé, hol aláhullik a zord valóság pöcegödrébe, ami páratlanul eredetire festi a sorozat tartalmi értékeit.
És erről nézve, a dolog Carrey szerepével, és olykor nélküle is tud meglepetést valamint éles fordulatokat venni. Tehát az ötlet mögé egy brilliáns első rész párosul, ha a dolgot csak ennyire képesek megtartani, nem lehet majd panaszunk. De én még ennél is többre számítok. Fogok még írni róla, meg vagyok győzve!
Ha szeretnél sorozatokról és filmes betétekről moderált Facebookos csoportban beszélgetni, ráadásul a kávé is bejövő számodra -de nem Coelho-idézeteken keresztül -, akkor csatlakozz hozzánk: Sorozatok, filmek, kávé csoport.
Derecskei Zoltán
Michel Gondry, nem Michael.
Valóban elírás, köszi…