A modern tartalomfogyasztás egyik természetes velejárója, hogy folyamatosan változnak a képernyőméretek, amelyeken szívesen nézünk filmeket vagy sorozatokat. Míg ez a tendencia sokáig az egyre nagyobb tévék felé vitte a fogyasztókat, mára ez kicsit átfordult. Legyen inkább kicsi és kellően hordozható.
Amikor elsőként találkoztam a HBO GO szolgáltatással (úgy 5-6 évvel ezelőtt), még nem volt okostévém, így laptopon csodálkoztam rá, hogy mekkorát fejlődött a videózás. Emlékszem folyamatosan arra törekedtem, hogy a laptopot hogyan tudjam a legegyszerűbb módon összekötni a lapostévémmel, hiszen nem akartam egy 14 colos képernyőn órákig nézni a Trónok harcát (hol volt akkor még nálunk Netflix…). Akkortájt még igyekeztem jobban alkalmazkodni a lineáris szolgáltatók idősávos beosztásához, és mivel a tévém full HD felbontással bírt – szemben a laptop sima 720p-jével-, így javarészt a bigscreen mellett döntöttem.
És akkor még nem beszéltünk a 4K-ról (ultra HD), hiszen néhány éve már Magyarországon is megfizethető áron lehet kapni ekkora felbontású, viszonylag nagy képernyővel rendelkező (100cm átmérő fölötti) LED (az OLED ennek többszöröse) tévéket, amit már egyre többen beszereztek maguknak, pedig még egyetlen 4K csatorna sem nyújt ilyen felbontású műsorokat. Ha azt vesszük alapul, hogy 2017-es adatok szerint 100 magyarból 73 rendelkezik lapostévével, ebből 2018-ban 56%, rendelkezik 4K felbontással (számuk pedig drasztikusan nő), akkor elég jelentős táborról beszélhetünk. De mit ér a 4K tévé, ha nincs hozzá megjeleníthető tartalom? Marad csupán a játékkonzolok natív ultra HD felbontása, de ezeket főként a hardcore játékfüggőknek nyújtanak kiemelkedő szórakozást.
És mindezzel párhuzamosan a videós tartalmakat egyre kisebb képernyőre tervezik, és ebbe a trendbe bizony Magyarország is beletartozik. Az 50 alatti korosztály már sokkal inkább a mobilos tartalmakat helyezi előtérbe, platformilag ehhez igazodott az általam is említett HBO GO, és a hazai piacra most betörni készülő Netflix is évek óta ezt preferálja, igaz neki van olyan opciója, ami kiszolgálja az ultra HD igényeket is – csak ezt sokan még nem tudják.
Azért ez is elgondolkodtató, hogy miközben a streaming egyre inkább a kisképernyős és hordozható tartalomfogyasztás felé tereli a fogyasztókat (vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a fogyasztók mennek, a szolgáltatók meg csak követik őket és mutatják a kívánt utat), maga a streaming szolgálja ki az egyre nagyobb felbontású igényeket, amikre a hagyományos kereskedelmi csatornák (itthon, legalábbis) kevésbé jól reagálnak.
Bárhogyan is nézzük, a statisztikák és a felhasználói visszajelzések is azt igazolják, hogy egyre kisebb képernyőre szűkül a magyar tartalomfogyasztása, ha pedig otthoni kényelmes kanapén szeretne filmet vagy sorozatot nézni, azt minél jobb minőségben tenné. Ebből eredően nagyon hamar eljöhet egy olyan korszak, amikor az emberek számára a televízió csak egy ritkán használt dísztárgyat fog jelenteni. Már most is egyre kevesebb lapostévét tudnak a kereskedők értékesíteni, ami a jövőben még nehezebb lesz, és szemben az eddigi „évenként minél nagyobb” trenddel a „ritkán de minél jobb felbontás” elve fog érvényesülni.