A Netflix identitásválsága nem most kezdődött, csupán a világ most szerzett róla tudomást, amikor globálisan elvesztett 200 ezer előfizetőt, és a piaci értékéből is lehasítottak egy méretesnek számító 70 százalékos darabot, ami komoly gyomrosnak számít, bárhonnan is nézzük.
Frissítés: A Stranger Things negyedik évada volt a streamer legnézettebb angol nyelvű sorozata a május 23-tól május 29-ig tartó héten, összesen 286,79 millió megtekintett órával világszerte. Ez minden idők legnagyobb premierhétvégéje egy angol nyelvű sorozattól a Netflixen.
Pedig a legtöbb néző számára a Netflix – vagyis a szleng kifejezés; hogy netflixezni továbbra is menő dolognak számít, ami árasztja magából a jobbnál jobb filmeket és sorozatokat, a probléma viszont ott rejtőzik, hogy vannak nála sokkal menőbbek is, akik még jobb ilyen filmeket és sorozatokat készítenek saját dedikált platformjaikra, így a Netflix korábban vonzó egyénisége, és ebből fakadó prémium jellege mára inkább átlagosnak tekinthető, és csak egyik szolgáltatás lett a több tucat közül, ami bármikor bármelyik streamerrel helyettesíthető, és ez jelenti Los Gatosban a legnagyobb aggodalmat.
Akik számára a Netflix egy élményhitel része
Felhasználó szempontból három Netflix nézőt tudunk elkülöníteni. Elsőként ott a megszállott függő, akinek talán hosszú évek óta van előfizetése, és ezt szinte úgy árazta be a családi (vagy egyéni) költségvetésbe, mint egy hiteltartozást, amit akkor is fizetni kell, ha leszakad az ég a feje fölött. Aztán ott a csapodár ki-be járkálós típus, aki negyed- vagy félévenként pillanatnyi dacból vagy enyhe anyagi megfontolásból megszakítja ugyan az előfizetését, viszont még lelkes Netflix-nézőnek tekinthető, és ő az, akinek a Netflixhez fűződő 2016-os, 2019-es vagy korábbi élményei most is erős köteléket jelentenek a streamer felé, és érzelmi szempontból is könnyen befolyásolhatóak. A harmadik csoportba viszont azok tartoznak, akik ugyan ismerik a Netflixet, volt is korábban néhány hónapos előfizetésük, de komolyabb anyagi-, társadalmi- vagy egyéb identitásból eredő „sértettség” miatt nem hajlandóak ezt tovább folytatni, és ha érdeklődnek is a különböző tartalmak iránt, azt különböző, főként illegális forrásokból szerzik be, ráadásul úgy érzik, hogy ezzel még lökést is adnak a Netflixnek a további zuhanáshoz, amivel hozzájárulnak egy romlott szolgáltató elpusztításához.
Lássuk be, hogy a Netflix az a modern streaming szolgáltató, amelyik 10 év után már képes szélsőséges reakciókat kiváltani az emberekből világszerte, és ez a jelenség az elkövetkező években tovább fog mélyülni.
Ugyanakkor a Netflix előnye és egyben nyers ereje is pont abban rejlik, hogy tartalmaival állandóan képes bekerülni a mainstream vagy social media online gépezetébe, ami a vetélytársak esetében ekkora terjedelemben nem mondható el – pedig olykor többet is tesznek érte. A stremaer számára pedig ez jelentheti a vezető pozíció megtartásához vezető egyetlen utat, hogy a fentebb említett második nézői csoportot egyre hűségesebbé tegye, megadva számukra az ezzel járó tartalmi élményeket (nem elkaszálni, mint tette azt sok ígéretes sorozattal), ami egykor feltüzelte őket a szolgáltatás iránt, és apránként visszahódítani az amerikaiak szívét is, ami úgy tűníi, hogy csak olcsóbb reklámblokkos vagy némi felárért jelszómegosztási korlátokkal ellátott szolgáltatással lehetséges
A Stranger Things negyedik évadának eljövetele éppen az év legoptimálisabb időszakára lett időzítve, amikor hónapokra behúzhatóak azok a felhasználók, akik előszeretettel járkálnak a különböző streamerek platformjai között, és számukra egy új impulzussal felidézhetőek a 2016-os csodaszép emlékek. Hiszen emlékezzünk csak arra – akár csak saját példából merítve, hogy a Stranger Things milyen hatást gyakorolt az X generációra, és közvetlen módon annak szoros környezetére. A szakszerűség és koncepciórajz mellett ez a sorozat képes volt olyan sci-fi és fantasy elemekkel fokozni a korszakot erősen uraló Trónok harca-életérzést, ami elképesztő lendületet adott a Netflixnek, főként Európában. Az sem vitás, hogy ma is Európa jelenti a streamer egyik legnagyobb előfizetői katalizátorát (de komoly eredmények származnak Afrikából és a Közel-Keletről is), hiszen Amerikában a Netflix sokkal többet vesztett 200 ezer előfizetőnél, és a piac főként ettől annyira ideges. Az első negyedéves jelentés szerint 650 ezer nettó amerikai nézőt vesztett a szolgáltatás az előző év azonos időszakához képest, és a Cowen & Co. egy tanulmánya szerint – amelyet a tavalyi harmadik negyedéves jelentés után tettek közzé, 2019-ben pont a Stranger Thing volt az a sorozat, ami miatt a hátrahagyott amerikai előfizetések 13 százaléka visszatért a platformra. Ha ez most ismét megtörténne, a mai fogyasztói közegben ez az jelentős amerikai eredménynek számítana, és persze léphetnénk tovább az öreg kontinensre, amely köztudottan Stranger Things rajongó. Amikor 2016-ban a Netflix kilépett az amerikai felhasználói burokból, és több mint 100 országban aktiválta a szolgáltatását, a francia riviérától a belga vagy magyar kávézókig egy új őrületről beszéltek az emberek, ami néhány fiatalról, egy Hawkings nevű városról, néhány Demogorgonnak nevezett szörnyről szólt, ami egy egy jó adag vérrel és egy halom csillámporral vázolta fel az akkor szocializálódott X generáció számára a 80-as évek vonzóan ható életstílusát, és ennek híre tovább tudott terjedni a többi generáció képviselőire is.
Végül milyen is lett a Stranger Thing negyedik évada?
Voltaképpen felesleges ezeken a sorokon azzal foglalkozni, hogy kirikai szempontból mennyire lett jó vagy kevésbé jó az ST új évada, hiszen erről majd talán júliusban lesz értelme beszélgetni, ha nem később. Miközben az ember tényleg a száját tátja az elképesztően felépített látványvilágon és szerteágazó történetvezetésen, a háttérben ennél sokkal jelentősebb folyamatok húzódnak már most a sorozattal kapcsolatban, amiknél a józan finomhangolás adja meg a dolog eszenciáját, és értelmezzük saját ízlásunk alapján a látottakat a világ 130 országában. Ha csak abból indulunk ki, hogy a Parrot Analytics elemzése szerint a Stranger Things csúcsidőszakában az átlag sorozatkereslet 223,2-szorosára volt képes (összehasonlításban a Disney platformján a Mandalóri közönségigénye csúcsidőszakában 144-szerese volt az átlaghoz képest), akkor nyugodtan kijelenthető, hogy ez a világ legkeresettebb sorozata, amit az ügy érdekében most próbálnak megsokszorozni. A Stranger Things még átlagos, tehát évadpremiertől távoli időszakában is 46,3- szoros keresletre volt képes, ami a sorozatok 90 százalékának csúcsidőszakában is csak vágyálomnak számít. A Stranger Things kulturális vetülete jóval túlnyúlik a többi sorozat kulturális keresletén, és azt is valljuk be, ha a Netflixnek sikerülne legalább kétévente hasonló nagyságú és jelentőségű franchise-t kiépíteni a mi legnagyobb örömünkre, nem lenne a földön olyan streamer, aki képes lenne erről a trónról letaszítani. A Parrot szerint az ST franchise-képességi pontszáma 47-szer magasabb, mint más sorozatok átlagos pontszáma, amit a sorozatok mindössze 0,33 százalékának sikerül elérnie.
Viszont nincs kétévente ilyen franchise
És ezt a Netflix is jól tudja, pontosan ezért matekoltak ennyit a sorozat elnyújtásával, a hosszú sorozatrészekkel és az utolsó két rész átpozícionálásával, mert egy jelentős időszakban tudnak levegőt és persze reményt kapni a reményteljes folytatáshoz, amit csak a június 3-án érkező A fiúk (The Boys) új évada árnyékolhat be, de ez még mindig nem akkora jelentőségű, mint a nyár folytatása. Augusztusban rohamtempóban bújnak majd elő olyan grandiózus sorozatok, mint az Amazon: ügyvéd (She-Hulk), a Star Wars univerzumban játszódó Andor a Disney Plusszon, A Gyűrük ura: A hatalom Gyűrűi első évada az Amazon Prime Videón vagy a Trónok harca előzménysorozat a Sárkányok háza az HBO Maxon.
Arra számítok, hogy a Stanger Things fokozni tudja majd az eddigi teljesítményét, ami szerintem messze a legnagyobb téttel bíró szériája a Netflixnek – és egyben az egész világnak, ami miatt milliók ültek le 2016-tól kezdődően a streamer képernyői elé, és az eddig látott részletek alapján megérte ennyi energiát fektetni a folytatásba. Viszont majd csak júliusban fogjuk számokban is látni, hogy az előre pozícionált 2 milliós veszteségből mennyit tud a Netflix lefaragni, és a többi programing ütemezéssel, mint a Resident Evil és A szürke ember műsortárba helyezésével, valamint új franchise-ok felélesztésével milyen hatással lesznek a nézői csoportok tevékenységére. Én inkább az optimisták közé tartozom.
#netflixvilág #műsoronplus