Igazából egyszerűbb volna élből fikázni az Egynyári kaland című Duna sorozatot, mint előítéleteinket levetkőzve, a kevésbé kritikus énünkkel ülni a képernyő elé. Mert nézzük csak a tényeket: miért is válna sikeressé egy olyan sorozat, amelynek első évada a kutyát sem érdekelt, és egyenesen idegesítően építkezett a biztonságot jelentő klisévázra. Az első évad semmit sem kockáztatott, és inkább a jól kitaposott utat választotta, tartalma pedig szájbarágósan, életunt monológokkal kívánt nézőtábort toborozni magának. Ez nem sikerült, nade mi lesz így a második évaddal? Mi tisztességesen értékeljük.
Az Egynyári kalandnak sajnos nem mi 30-asok (Attila révén 40-esek) vagyunk a hőn áhított célközönsége. Mondom, hogy sajnos, mert így kevésbé tudunk olyan értékelést adni a sorozatról, amilyet valójában megérdemel, a megszólítandó célközönség véleménye alapján. Persze azért így is igyekezni fogunk, hiszen mégiscsak leültünk a képernyő elé megnézni, s még ha fenntartásokkal is kezeltük, a rendező-forgatókönyvíró Zomborácz Virág neve egyfajta garanciát jelent az Aranyélet segédkezése okán. Aztán a minimális fenntartások részben elmúltak, hiszen már a bevezetőben is érződött a munka és odafigyelés a két évvel ezelőtti első évadhoz képest. A főcímzene megmaradt, ám a képkockákat és a kiírásokat nagyban igazították a mai kor elvárásának. Ettől még a generációs hangulata megmaradt, és az intro alapján azt is gondolhatnánk, hogy a megszólítandó nézők palettája szélesebb mezőben mozog, amit ifjúsági sorozattól elvárhatunk. Mindez örökké, ahogy az Intim torna slágere is megpendíti, hiszen a vonatról érezhető balatoni levegő szubpárás sugallata, a hekk és sajtos-tejfölös lángos szabadtéri fogyasztása az idők végezetéig beleégett az agyalapi burkolat legmélyére, és ennek visszaköszöntésében a sorozat mindenképpen a kiváló munkák közé tartozik. Nem túl giccses, nincsenek benne torzított képsorok, minden kocka a nosztalgiára és a mai megélt fesztiválhangulatra pályázik, és nem is alaptalanul.
Az első évadból megismert tiniarcok persze maradnak. A túlbuzgó és decens Zsófi (Schmidt Sára) és sorozatbeli párja Bence (Rubóczki Márkó), aki nekünk talán a leggyengébb láncszemnek tűnik, mert erősen érződik a koncentrációból adódó zavar a tekintetében, nem annyira természetes, de ettől még képes a jó minősítésre. A kezdetben dámaként feltűnő, majd egyre mélyebb érzelmi világáról tanúskodó Dóra (Dobos Evelin) játéka jól illeszkedik a sorozat szellemiségéhez, szépen kibontakoznak a karakteri jellemvonások. Továbbra is jó választásnak tűnik Gábor (Héricz Patrik), aki jól formálja meg a mai értelemben vett trendiség ellenpólusát, és valóban kell egy ilyen figura a balatoni életéréshez, akit úgy lehet elképzelni, amint egy lexikonnal és Harry Potter angol változatával a kezében, egy narancs és kék csíkos törülközővel a vállán, sétál a part irányába. A benne forrongó szabadságvágy szinte kódolva van, de ne szaladjunk ennyire lőre. Aztán a stabil szerepkörben, Gábor apukájaként mutatkozó Szerednyei Béláról is jókat lehet mondani, ugyan nem nyújt semmi rendkívülit, mégis hatásosan illeszkedik az összképbe.
Az MTVA által életre hívott Egynyári széria megüti a mércét, ami tőle elvárható. Idén, mindenképpen. Nem ad ennél sokkal többet, de az általunk eddig látott pár rész alapján azt lehet mondani, ennyi bőven elegendő a a folyatáshoz. A nézettségről nem tudunk mit mondani, de a jól értesültek szerint számok terén messze elkerüli a kereskedelmi csatornák hasonló próbálkozását. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy ez a produkció szerves része lehet annak az ifjúságnak készített reálvonalnak, amire mi is, ők is elégedetten bólintanak. A Király Dániel által megformált Levente karaktere annyira jó húzás, hogy szinte magunk előtt látjuk Russell Crowet, amint Julia Robertsnek térden állva, eloldozza a balatoni hajókázáshoz szánt vitorláshajót. Vagy Walters Lili Harisnyás Pippire hajazó karaktere, aki már annyira trampli az élesre vágott frufrujával és lezser szárra szabott zsákruhájában, hogy még a téli decemberi holtszezonban is lehet rá emlékezni. És hát miért nézünk sorozatokat, ha nem ezekért a karakterekért? A történet gyenge vonalvezetése egy másik kérdés. Furák az állandó magyarázkodások, hogy mi miért történik, és hogyan kell mindent szabályszerűen csinálni. Ebből kifolyólag hiányzik a sorozatból a lázadás hiteles formulája, ami ebben a környezetben alapvető funkció, lehet ezt a jól kezelni, nem szabad félni a jelenlététől. Az egyik legviccesebb jelenet, amikor Zsófi és Bence nudista strandra keveredik, és az egyik alaptalanul cenzúrázott idősebb fószer a klímaváltozás kapcsán szónokol, erős utalással Trump klímaügyi politikájára. Sok politikai kérdésnek túl éles az áthallása. Ugyanakkor előítéletek nélkül, egészen kellemesre sikerült az elénk tárt kompozíció.
Tehát az Egynyári kaland hazai berkekben egy jó sorozatnak számít (más szemüveggel nézve közepesnél valamivel gyengébb), és mivel képes folt a fejlődésre, és levetkőzte magáról a kínosan csikorgó kliséket és ifjúsági körökben is cikinek számító monológokat, így a benyomásunk elképesztő, és ez kacsák számában is megmutatkozik. Ami rossz pontnak számít, az a sorozat elérhetősége. Hiszen a a kaland május 13-án startolt, és hat részre volt optimalizálva. Aki lemaradt róla, gondolhatná, majd bepótolja a MádiaKlikk oldalán, de sajnos félig csalódnia kell. Hiszen az első két rész hiányzik a médiatárból. Pedig azt látni kellene ahhoz, hogy egyben legyen a széria, a kibontakozó karakterek és jelenetek, a kiváló fényképek és átvezető jelenetek, ez így felesben nem jól értelmezhető. De talán idővel pótolni fogják a részeket, és egyben majd elérhetővé válik. Így hát lássuk: Az Egynyári kaland egy rohadt drága műanyag napszemüveg, amelyen keresztül újra átélhetjük a régi balatoni emlékeket. Jó képekben jó karakterek, a többi MTVA jellemvonás.
Kacsapont rendszerünkről bővebben.
Szerintem nagyon béna… ez a szöszi jó csaj, de amúgy nagyon nem életszerű sok karakter és bénázás. De megnéztük bár volt hogy inkább sörért mentem le a film közben 🙂
Szerintem meg ez volt nagyobb közhely gyűjtemény, mint az első. Sőt, mintha nem is életbeli közhelyek lennének benne, hanem pont csak a filmeseké, így nagyon könnyű megjósolni, hogy egy adott jelenet merre kanyarodik.
Ezen az évadon már csak röhögni tudtunk (jó, szintén nem vagyunk korilag célcsoportja a sorozatnak… de néz olyan köztévét????) Az ifjú színészpalánták még rosszabbak voltak, mint az első évadban (kivéve talán Walters Lilit, akinek bármennyire fura volt a karaktere, egyszer csak azt vettem észre, hogy tényleg elhiszem, hogy van ilyen, ill. a tesója se volt rossz, csak ő meg valahogy nem működött nekem Dórával, hogy én is közhelyes legyek,hm… nem működött a kémia köztük 😀 ).
A régiekből egyedül Dóra karakterén mintha éreztem volna némi jellemfejlődést, pontosabban igyekezetet, hogy megmutassák,több, mint egy gazdag csini lányka, de aztán inkább azt is hagyták a fenébe, A többiek viszont…. áááááá.
Nekem az első évadban a Balcsi fíling kiegyenlített egy csomó hibát, de most alig volt Balcsi, tehát lehet ezért andalított el kevésbé (egyáltalán nem), mint az első.
Mi már tuti nem leszünk nézői a harmadik évadnak
@Leslie Fisher: Sörért menni jó dolog…, magyar Balatoni sorozatról kritikát írni már kevésbé.
@Los Alamuszi: Mi meg fogjuk nézni helyetted is, és majd összehasonlítjuk. A bénázást vagy a fejlődést, meglátjuk a kifutás irányát.