Rendhagyó, hogy a Műsoron egy sorozat záró évadával foglalkozik. és kihagyván a széria első két darabját, a finálét hozza műsorhelyzetbe. Ha láttad az első két évadot, akkor ezzel együttvéve is ki leszel szolgálva, ha pedig egyszer sem láttad (vagy olvastad) Hap és Leonardot, akkor eljött az idő a pótlására, majd jelzem mikortól ne olvasd tovább. Nálunk valamikor 2016-ban adta le az AMC az első évadot, másodikat 2017 tavaszán, és ha jól látom, magyar vonatkozással nincs fent egyik online műsortárban sem, de vannak alternatív megoldások, és persze a remélt ismétlések.
A két texasi bohém jóbarát cselekményei nem ma íródtak Joe R. Lansdale tollából (összesen 4 kötet). A könyv és sorozatot kifutását nem szeretném összemosni, hiszen gyakran előfordul (lásd Hatalmas kis hazugságok vagy A szolgálólány meséje), hogy az író egy évad kedvéért továbbszövi a könyvben lezárt cselekményét. Itt nem ez történt. Viszont logikus döntés, hogy vége, kifejezetten jót tesz a dolognak, és bármiféle spoilergyanús kijelentést megkockáztatva ebben a körben ennyi volt, nem is lenne érdemes a hálóját jobban megforgatni Texas plakátvárosainak porban ázott díszleteiben, hiszen vannak tömegével negatív próbálkozások. Győzzük meg magunkat arról, hogy Hap és Leonard egy különleges darabja a jelenkor sorozatdömpingének, és hogy a Sundance Channel felkarolta és kitömte a sztorit a maga látványvilágával, a világ is jobb lett, általa, őszintén, és úgy gondolom.
Ha fogalmad sincs miről beszélek, itt kezd:
Hap és Leonard első évadjának pilotkritikája az első lépcső, így ha egy forró nyári estén érdekel az amerikai alterkrimi 80-as években járatott kétpólusú formavilága, mellette netán jól is szórakoznál, olvasd és kezdj neki -juss el egészen a harmadikig. Innentől gyakran lesznek spoilerek, tehát friss arcok csak saját felelősséggel olvassák tovább.
Hap és Leonard 1×01 – Savage Season
És egy kaland véget ér
A harmadik évad viszont megint egy más tészta, egészen más befőtt és baracklekvár, fogyasztása és raktározását illetően. Hap továbbra is az a fajta idealista, aki általában csak sodródik az eseményekkel. Eszméletlenül függő és szentimentális, és az évek során olyannyira szorosra kötötte barátságát meleg háborús veterán Leonarddal, hogy a kisvárosi hangulatvilággal párosulva már egymaga is hátán cipelne egy teljes évados sorozatot. No de a dolgok soha sem ennyire egyszerűek-még szerencsére, a két barátot pedig egyenesen mágnesként vonzzák a rázós ügyek, legyen szó rablásról vagy gyerekgyilkosságról. Ezt láttuk az első két évadban, ezért ragadt meg olyannyira a két figura értékvezérelt ábrázolása, és olykor kellően elhitették a készítők a nézőkkel, hogy az amerikai társadalom rendszerszintű anomáliáit e két cimbora klónozásával orvosolhatóvá lehetne tenni. Amit viszont az utolsóban látni fogunk, az egy klasszikusnak látszó leszámolás, szinte felperzselt utcák, és lángba borult keresztfák fogják az idealista államot megtestesíteni.
Az év elején kezdtek hírek és képek szállingózni a folytatásról(egyben lezárásról), és bíztam benne, az amerikai premier után nem sokkal az AMC ezt is elhozza Magyarországra. A Mambo felségjelzéssel ellátott évad idén késő tavasszal debütált nálunk, és múlt héten már be is fejeződött. Nem hiába előzte meg óriási közönség és szakmai várakozás a Sundance szériáját, hiszen amit baromi jól sikerült az első két évadban megvalósítani, ha lehet úgy fogalmazni: mindazt zárószintre emeltek, minden egyes résszel gazdagabbak lettünk, de feszült benne a gyilkos felismerés, hogy Hap és Leonardnak innen már nincs több folytatása. De kanyarodjunk vissza, hogy mi is a harmadik évad vezérfonala.
A neve Florida, és ha követtük végig a karakterek személyiségbéli fejlődését, ahogy önmaguk boncolgatása közben viszonyultak az általuk élhetővé formált világkép eszmeiségéhez, akkor ennél mi sem természetesebb. Florida a fekete ügyvédnő tehát a válasz arra, hogy Hap milyen világban tudna megállapodni, és Florida választ nyújt Leonard számára is, hogy miért érdemes Amerika egy pöcegödrében küzdeni, barátként egy barátságtalan világ önarcképében méltóságteljesen még egy utolsót meghemperegni. Mert lesz bőven hempergés és mocsokban való szaglászás a sorok között, de amihez igazán ért a sorozat, ahogy bátran hozzá mer nyúlni a cseppet sem közhelyszerű faji kérdésekhez, nem akar szájbarágósan tolakodni, csupán teszi a dolgát, miként Hap és Leonard megteremti egy liberálisnak vélt ország alternatíváját, ők maguk a hősfigurák.
Ha az érzelmek mentén kellene meghatározni
Akkor a harmadik évad az eddigiek közül a leginkább testi és lelki megpróbáltatás, ezt spoilermentesen állíthatom, és talán cselekményében ez távolodik el leginkább a regénytől. A két barát elhagyja LaBorde városkáját, és Grovetownba igyekszik helyre zökkenteni amik elhajlottak, ám itt is megkapjuk az eddig megszokott kezdeti sokkhatást, ez már szinte védjegye a sorozatnak. A történet lassúnak cseppet sem mondható menete egy kiadatlan, de piszkosul értékes fekete hanglemez köré szőtt mágiában, és Florida Grange eltűnésében manifesztálódik. Mindehhez hozzá adódik a korábbi történések peremére felgyülemlett mocsok, amivel a két barátnak mint utolsó mohikán kell leszámolnia. Hát persze, hogy Grovetown egy feketéket zsigerből gyűlölő neonáci közösség lakhelye, akik közé Hap és Leonard úgy érkezik, mint friss hús az oroszlánketrecben. Hiába van rendőrség és egy fekete szakáccsal rendelkező étkező a főutcában, a gyűlölet annyira vaskos és tapintható, hogy ettől még maga little dick power Trump is minden bizonnyal elhatárolódna. Tévedés ne essék! Azt mindvégig nyomon követhettük, hogy mit jelent a Florida-jelenség Hap életében, és mit jelent Leonard bőrszínének számunkra felfoghatatlannak tűnő egyenjogúságáért, de a záró évadban a dolgok szinte szakíthatatlanul egymásba kapaszkodnak. Romantikus és kiábrándító, misztikus és maróan értéktelen, talán ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni Grovetownt és lakosságát, de bármelyik jelzővel is foglalkozunk, mindig Florida neve lesz a kulcs a miértek megoldáshoz.Ez nagyon ügyesen megoldották a sorozat készítői.
Hagyd, inkább smároljunk!
Azonban ha nem az érzelmek mentén
Ha a puszta tényeket veszem alapjául, akkor viszont a dolog némiképp árnyaltabb. Mert adott ugyan a florida személyigéhez kapcsolt láncszem, ahogy a két szereplő egy parádés megoldás okán szinte napról napra rekonstruálni tudja az ügyvédnő eltűnését, mégis néha nagyobbat merít a további történetszálak mélységéből, mint amennyit valójában képes lenne a felszínre hozni. Gondolok itt a seriffre aki nekem az előző évadokból már kibontottnak tűnő, visszatetsző személyiség, valamint a városban uralkodó rasszista klánra, akik a jó ég tudja Leonard (Florida?) érkezéséig kivel hadakoztak a faji felsőbbrendűségük kinyilatkoztatásáért, mert a társaság látszólag eléggé elszigetelt. Mégis a neoncsövekkel és réztáblákkal tűzdelt városkép mindenféle magyarázat nélkül is képes züllötté tenni a hangulatot, erre erősen ráhelyeződik a rendőrnő, én még ilyen bájos de páratlanul rasszista nővel bevallom soha nem találkoztam a képernyőkön. A korábbi epizódokat az jellemezte, hogy sok apró darabra helyezték a történet, itt egy narratíva elkezdődött, ott egy másik, előtte tölteléknek tűnő elem is fontossá vált, az egész remekül passzolt össze, és a végén nem igazán maradtak megválaszolatlan kérdések.
Azért nem Spoleres
Mert akit Hap és Leonard két évadon keresztül meg tudott venni, annak kötelező végig izgulnia a záró rendelkezést. Akiknek pedig a poros texasi anti-tündérmese megmozgatta a kíváncsiságát (esetleg olvasta a kapcsolódó regényt) annak is akad bőven újdonság esetleg meglepő fordulat, szóval a trió az értékelési rendszerünkben fényes kacsaszámmal büszkélkedhet. Ami már néhány rész megnézése közben kitüremkedik, hogy a sorozat által kivésett női és férfi kapcsolatok mindvégig konstansak, mégis maradt a végére egy apró morzsa ami bizsergeti a torkomat, de lehet azért van, mert én egy másik befejezési módot választottam volna. És ez a baracklekvár amiről beszéltem, hogy a dolognak édesnek kéne lenni, gejj és gyomorforgatóan, de valahogy ez a feeling készítés közben kimaradt, vagy csak meg sem kísérelték belefőzni. Annyi baj legyen, mert maradt bőven benne ízvilág későbbre is.
Élve vagy holtan, de Florida hazatér!
