25 év után is kell mondani, hogy mi történt! – Visszatérés Epipóba kritika

A streaming tartalomfogyasztás egyik pozitív hozadéka, hogy egyre több és jobb minőségű dokumentumfilm és sorozat készül világszerte, talán még annál is több, mint azt eddig a kábeles vonalon megszokhattunk.

Ezt a trendet a világ egyik legnagyobb tartalomgyártójaként a Netflix is igyekszik teljes mértékben kihasználni. A streaming óriás a megnövekedett igények kiszolgálására egyre nagyobb hangsúlyt fektet dokumentum tartalmainak kiaknázására és kampányára is, így legyen szó gyilkosságok és elítéltek életének feldolgozásáról (Conversations with a Killer: The Ted Bundy Tapes), politikai hatalmi játszmákról (Knock Down the House) vagy korszakokat meghatározó eseményekről (Formula 1: Drive to Survive), a témák végtelen tárháza újabb és újabb produkciókra sarkalják a szolgáltatókat, amelyek eddig eltitkolt vagy kevés figyelemmel bíró eseteket tárnak a nagyközönség elé.

Az sem véletlen, hogy az HBO, amely eddig is jelentős dokumentumfilmeket és tartalmakat tudott évről évre legyártani – elég csak Michael Jackson életőről szóló Leaving Neverland dokujára vagy Sós Ágnes munkájára a Szerelempatakra gondolni -, még nagyobb figyelmet fordít a megdöbbentő esetek feldolgozására, és az HBO Max műsortárát is szeretné ilyen prémium doksikkal feltölteni (Agents of Chaos). A hazai HBO GO például csak ebben a hónapban nyolc doku tartalommal frissíti műsortárát, amelyből egyértelműen kiemelkedik Oláh Judit rendezésével a hazai vonatkozású Visszatérés Epipóba.

https://www.youtube.com/watch?v=HelT5xHVe1k&feature=emb_title

Az éppen hanyatlóban lévő szocialista Magyarországon működött egy nyári tábor, ahova sok gyerek szeretett volna eljutni. A három hetes tematikus nyaraltatás egy képzeletbeli országba, Epipóba repítette a résztvevőket, messze az akkori rideg valóságtól. Mesébe illő szerepjátékok, titkos nyelv, mágia és varázslat várta az epipói polgárokat nyaranta. A tábor karizmatikus vezetője bűvkörébe vonta a rábízott gyerekeket, annak ellenére, hogy a játékokat megalázás és többeket érintő titkolt abúzus árnyékolta be. Mikor az egykori táborlakó, Judit kislánya nyári táborba szeretne menni, az elengedés váratlanul nehezen megy. Ezért a film rendezőjeként csaknem 25 év után újra találkozik egykori társaival, hogy együtt értsék meg, hogyan él bennük Epipó, ez a zárt, misztikus és titkokkal terhelt világ.

A Visszatérés Epipóba című dokumentumfilm azonban sokkal többet nyújt annál, mint amit eddig a hasonló tartalmaktól megszokhattunk, és nem csak a hazai érdekeltség miatt van így. Ez a film Oláh Judit első teljes rendezése, és aki még nem találkozott a néhány éve kirobban iskolai molesztálási botrány részleteivel, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy ismerkedjenek meg az előzményekkel, és olvassák el a sajtóban megjelent cikkeket és anyagokat, hiszen ezek nyújtják azt a fajta alapot, amire a film a teljes vázát felépítette.

Már az a tény, hogy ez a film egyáltalán megszületett, főként, hogy Judit elszenvedő félként saját filmjében ilyen tárgyilagos és objektív tudott mindvégig maradni, számomra mérföldkövet jelent az egész filmiparban és a közéleti felfogásban egyaránt. Lányos apaként igyekeztem a belső érzelmi világom kinyilatkoztatása nélkül, pusztán a tényeket sorba állítva megnézni a filmet, és abból leszűrni a rám vonatkozó tanulságokat, ami úgy az első húsz perc alatt megdőlt, és onnantól végig a képernyőre tapadva, de sétálgatni kezdtem a szobában. Ez amúgy nem igazán jellemző rám, hogy olykor közelítek a tévé felé majd kezdek egyre távolodni, míg végül megértettem, hogy Judit filmje ettől is zseniális, ahogyan néha magába szippantja az embert, hogy aztán kellő távolságra eressze, hiszen mindez fontos része az egész komplex történetmesélésnek, hogy az embernek legyen helye s ideje feldolgozni a látottakat.

A Visszatérés Epipóba valós eszenciája talán abban rejlik, hogy a molesztálási ügy részletei, és az időközben felnőtté váló résztvevők dermesztő szerepjátéka kellően aprólékosan, és a néző számára is jól követhető tempóban vannak felépítve. Ehhez azonban szükség van némi alapismerethez, hogy már az elején tisztában legyünk azzal, hogy ki az a Sipos Pál, és mit is jelentett Epipó azok számára, akik még soha életükben nem hallottak róla.

https://index.hu/belfold/2014/07/16/sipos/

Én például azok közé tartozom, akik ezelőtt nem igazán ismerték ilyen mélységben a 2014-ben kirobban botrányt, és talán többen lehetnek azok, akik most hallanak róla először, hogy Budapest egyik elitgimnáziumában volt egy „zseninek” kiáltott tanárfenomén, aki fantasztikus táborokat szervezett és mindvégig élvezte kollégái, a vezetés, illetve a szülők végtelen bizalmát, ami mellett kiélhette belső szexuális aberráltságait is, ami senkinek sem tűnt fel hosszú éveken keresztül.

https://444.hu/2014/07/09/koitusz-utan-minden-allat-szomoru/

Ahogy pörögtek előttem a történet jelenetszálai, olykor közeledtem majd távolodtam az egész elém tárt elképesztő természetű jelenség befogadásától, és mindezek ráadásaként szinte csapásként ért a felismerés, hogy ez a férfi az „alku” után szakmai karriert futott be a tévében, amit én is láttam tizenévesen otthon könyökölve a tévé előtt, és ötleteket vagy tanácsokat kaptam az akkori gondjaim elfogadásához. Az is nyilvánvaló, hogy amíg én kellő távolságra voltam ettől a képzeletbeli misztikus világtól, hogy amíg én ebből az égvilágon semmit sem érzékeltem magam és környezetemre nézve, addig az utcám túloldalán, talán orvosok, ügyvédek és mérnökök hosszú évekig tartották magukban a sztori rájuk eső részleteit, akik azt hitték, hogy S. tanár úr bizalmi köre egy nyugati új hullám szerves része, amihez menő dolog hozzátartozni, és elég balek aki a közös maszturbálás előtt kisétál S. tanár úr ajtaján.

Oláh Judit dokumentumfilmje még hosszú ideig lesz beszédtéma a közéletben és a baráti beszélgetések során, és rengeteg kérdést fog még a jövőben a hasonló esetekkel kapcsolatban megfogalmazni. Azonban az is jelentős dolognak számít, hogy ezt a projektet az HBO Europe ekkora mellszélességgel felkarolta és online műsorára tűzte, ami kellő bizonyíték, hogy jó irányba is haladhat a modern tartalomfogyasztás. A Visszatérés Epipóba egy modern és bátor vállalkozás mindenki részéről. Oda kell állni és félelmet nem ismerően kell megküzdeni a minket és gyerekeinket érintő erőszakos, szexuális jellegű bántalmazásokkal szemben, tenni kell még akkor is, ha az elmúlt 25 év sokaknak azt üzeni, hogy ezt már nem kell tovább boncolgatni. Soha nem késő feltárni az igazságot és felkészíteni egy korábbi vagy újabb generációt az ilyen esetekre, hiszen mindig akad majd olyan, aki még nem ismeri Epipó történetét.

Oláh Judit rendező

Filmográfiája:

Visszatérés Epipóba – dokumentumfilm, 84′, 2020, rendező

Beágyazott emlékek – dokumentumfilm, 70′, 2016, forgatókönyvíró

Helló, szia, csókolom! – dokumentumfilm, 50′, 2015, társ-rendező

En passant – kisjátékfilm, 19’, 2015, dramaturg

Szépségkirálynő – kisjátékfilm, 13′, 2015, író-rendező

Loop – kisjátékfilm, 15′, 2013, író-társ-rendező

Indulás – kisjátékfilm, 8’, 2013, író-rendező

WORKSHOPOK, ÖSZTÖNDÍJAK

„Midpoint 2020 feature launch” program forgatókönyvfejlesztő hallgatója 2020

Miguel Machalski  2019

Dok Incubator 2019

Midpoint 2019

Nipkow residency 2017/2018

Archidoc 2017

Eurodoc 2016

#MűsoronPlus #HBOZóna #VisszatérésEpipóba

Teszett a cikk? Csatlakozz a Facebook oldalhoz, kövess Twitteren vagy a Google Hírekben is, hogy mindig értesülj a legfrissebb újdonságokról.