Sokak szemében talán vérciki, hogy a Műsoron szerkesztőjeként még nem láttam az elmúlt hónapok vezérkonentjét, azt a sorozatot, ami nemes egyszerűséggel legyalulta a teljes mainstream médiát, tőle volt hangos valamennyi hírforrás és külföldi szaksajtó, és a január 15-óta nehéz úgy péntekenként megnyitni az online teret, hogy ne találkoznék egy aktuális részt kielemző WandaVison szalagcímmel.
Vérciki vagy sem, még egyetlen részt sem láttam a Bridgertont is túlszárnyaló sorozatból, és Disney-forrásaim szerint ez még egy ideig így lesz, amennyiben szilárdan ragaszkodom hozzá, hogy csak hivatalos forrásból és normál úton fogom elkezdeni Wanda Maximoff és Vízió történetét. Azonban van egy fontos jelenség-magyarázat a WandaVison kapcsán, ami sokkal messzebbre nyúlik annál, hogy én nem láttam a sorozatból egyetlen percet sem, és azt is szép csendben teszem hozzá, hogy a The Mandalorianról sem tudnék személyes tapasztalatot írni.
Gyűrűk ura, egész jó minőségben
Hivatalos forrás vagy normál út. – Miről is beszélek? Egyszerűen arról van szó, hogy 2021-ben (sem) vagyok hajlandó torrentezni, és ezért nem fogom a Disney rendszerét sem megkerülni, mert ez számomra egy komoly morális-teszt megtörése lenne.
Ez az egész torrentezési kérdés nálam hosszú évtizedekre vezethető vissza, amit mindig is igyekeztem jó mélyre elrejteni a haverok és az az újságírók előtt is, mert szinte valamennyi baráti- vagy hasonló közösségi beszélgetésen gyakori téma volt az újonnan megjelent filmek vagy sorozatrészek kibeszélése, amit csak akkor lehetet normál módban lekövetni, ha beállok a vegytiszta magyar torrentkörbe.
Számít az, hogy ki látta?
Számtalanszor fordult elő, hogy rajtam kívül mindenki látta az aktuális slágertartalmat, amit a tévé még a viharba sem adott le Magyarországon, illetve DVD-n sem volt sehol elérhető, és ugyan hol voltak akkor még a most virágzó magyar lokalizált streaming platformok?
Persze sok helyen kevesen mondták ki direktben az aktuális téma felvezetéseként, hogy simán lehúztam valamelyik torrentoldalról az adott sorozat új részét, majd néhány óra múlva már ültem is a gépem elé nézni, hiszen a 2000-es évek közepére ezt a részt már lazán át is ugrottuk, a video- és zenei tartalmak beszerzés a hazai közvélemény szemében magától értetődő volt. Persze mindig is hozzá lehetett férni screener, workprint vagy digitális disztribúciós másolatokhoz, amik szintén copy formában főként a torrent oldalakon végezték, és azt is sokan tudják, hogy ezek hivatalos beszerzésére csak néhányaknak volt frankó opció. Nagy általánosságban maradt tehát a „korszerű” és mindenki számára elfogadott megoldásként a torrent, ami alapvető forrásként számított a legtöbb fiatal számára.
Viszont álszent sem szeretnék lenni azzal, hogy azt állítom, soha egyetlen percet sem töltöttem torrent oldalakon, mivel ha az én generációm nem is az anyatejjel együtt kapta meg kontent-paradicsomhoz való szinte korlátlan hozzáférést, de az ezredforduló elején már teljesen természetesek voltak az ilyen beszélgetések:
A Gyűrűk ura már leszedhető egész jó minőségben.
De ha úgy tetszik, voltam olyan „lúzer” már akkor is, hogy csak néhány esetben kerültek hozzám avi vagy DivX lemezek válogatott filmekről és sorozatepizódokról, azt is inkább valakitől elkértem „kölcsönbe”, hogy ne keljen nekem letölteni.
Csóró gyerekként nőttem fel, és amikor nagyon szerettem volna megnézni Kiefer Sutherland 2000-es évek kultsorozatát a 24-et, akkor a magyar feliratos DVD-gyűjteményre hónapokig gyűjtöttem, ami mai napig is ott pihen a többi lemezem mellett a polcon. Számomra aztán főként kézenfekvő lett volna a torrentben rejlő végtelen lehetőségek kihasználása, de ez az egész szubkultúra elkezdett eltávolodni tőlem, és ebből eredően rengeteg filmet csak moziban vagy később DVD-n láttam, jó esetben a kábeles HBO műsorán. Sorozatok esetében még rosszabb volt a helyzet, mivel a legtöbbjüket csak az imént felsorolt formátumokban sikerült megnézni, és csak egész ritkán szántam rá magam a mélyebb kutatásra. Ez talán abból is adódott, hogy nem vetettem bele magam eléggé a különböző torrent-források kiaknázásába, mert mindig volt valami fontosabb dolgom.
Az évek alatt viszont rengeteget változott a világ, és amikor 2015-ben hosszú órákat töltöttem az HBO GO előtt a Trónok harcát bámulva, éreztem, hogy ezt teljességgel az én ízlésemre és tartalomfogyasztási szokásaimra alkották, és talán a streaming lesz a világ azon szórakoztatási egysége, ami évek múlva meghatározza a film- és sorozatipart. Sajnos a sors fintora, hogy ezután lettem nagyon súlyos beteg, a napjaim legnagyobb részét kórházi kezelésekkel töltöttem, néha különböző csövek lógtak ki belőlem, amiken keresztül egyszerre több kemót is kaptam. Nem igazán volt sok esélyem a jövő nagy kérdésein a szórakoztatás oldaláról gondolkodni.
Aztán tiszta napjaimban az olvasás mellett filmeket vagy sorozatokat néztem. Kezdetben az HBO GO műsortár tartalmai között válogattam majd 2016-tól a Netflixet is sikerült tiszta és praktikus módon bevonni a „szórakozásba”, ami által még nagyobb streaming univerzum nyílt meg előttem, ami a torrentel ugyan ingyen is elérhető lett volna, de a rengeteg vírus, másolgatás és kínlódás, illetve a különböző kétes eredetű programok telepítése általában közel sem hozott akkora szabadságot, mint a mai streaming felhozatal.
A streaming kórterembe történő megjelenésének egyetlen feltétele az internet volt, és végtelenül hálás voltam (vagyok most is) amikor ezt különböző módon biztosították számomra. Már akkor eldöntöttem – és kezdtem források után kutatni, hogy ha engednek a rákos sejtek a végtelennek tűnő szorításból, a rehabilitáció alatt stremaming-tartalomfogyasztásról fogok írni. Ma is tisztán emlékszem, hogy néztük odabent két kezelés között a Netflixen Tom Hanks főszereplésével a Phillips kapitányt.
A The Mandalorian vagy a WandaVision-jelenség azonban visszahozta számomra a korábbi dilemmák problémakörét, hogy a fő sodronyba való tartozáshoz torrentezésre van szükségem, mivel a Disney tavasszal még nem törölte el a várt Disney Plus lokális korlátait (amire lehet már csak heteket kell várni), és ezt megkerülni csak külföldi lakcímmel vagy VPN-hálózattal lehet. Én viszont szeretnék továbbra is kitartani amellett, hogy nem nyúlok a torrent irányába, így a The Mandalorian vagy a WandaVision elképesztő pályafutásáról csak sokat sejtő adatok és izgalmas technikai- vagy kulisszatitkok mentén tudok cikkeket írni.
Vagyok olyan „lúzer”, hogy sokakkal együtt személyes okból várok arra, hogy a Disney Magyarországról is elérhetővé tegye a Disney Plus streaming szolgáltatását – akár kezdetben magyar lokalizált tartalmak nélkül is -, az új Star műsortár kiegészítéssel együtt, hiszen ezzel több fontos küldetést is sikerülne általa megvalósítani.
#MűsoronPlus