Vasárnap óta értetlenül áll Hollywood és a teljes médiaszakma a tegnap bejelentett WarnerMedia és Discovery házasság kapcsán, mert több dolog is sántít ebben az ultragyorsan levezényelt történetben, ami nem csak az amerikai médiapiaci erőviszonyokat fogja fenekestül felforgatni
Az egész onnan kezdődött, amikor Amerika legrégebbi telekommunikációs cége az AT&T felvásárolta a Time Warnert 85 milliárd dollárért. Miután a Disney megvásárolta Rupert Murdoch Fox birodalmát, az AT&T számára a Warner hálózat egyrészt óriási értéket képviselt, azonban az elmúlt évek tapasztalatai szerint azóta sem tudott igazán mit kezdeni ezzel a koronaékszerrel, és erre a streaming-bumm csak még inkább rásegített.
A 208 millió előfizetővel rendelkező Netflix és a 103,6 milliós táborral rendelkező Disney Plus a tiszta streaming piac tetejét foglalja el, és a mögöttük lévő helyeken közel 100 hasonló szolgáltatás verseny a különböző pozíciókért, hogy stabil helyet biztosítsanak maguknak a háztartások havi digitális költségkeretében. Ha pusztán a szolgáltatókhoz tartozó média- és filmipari értékeket nézzük, akkor a Disney Star Wars és Marvel mellett a Warner franchise értékei sokkal nagyobb nettó piaci erővel rendelkeznek – mint mondjuk a Netflix Starnger Things-e vagy a The Witchere, és ha idevesszük még az Amazon Prime csomaghoz tartozó, és már bőven 200 millió feletti előfizetővel rendelkező Amazon video szolgáltatását, még akkor is sokkal több potenciál rejlik Potterékben, mint amit eddig a Warner mutatott a teljes vitrinben őrzött családjából (viszont itt még nem beszélünk a az Amazon friss MGM felvásárlási szándékáról, ami jelentősen átdolgozhatja a viszonyokat). A decemberben hirdetett kettős megjelenési ablak persze kedvezően hatott az új belépők számára Amerikában, de ezt a joker lapot a médiaóriás kezdi már rendezetlen pókerasztalra kijátszani, és innentől nem túl sok mindet tud ebből felhajtóerőként a jövőre nézve kipréselni. Ezt csak ideig óráig lehet jogilag és persze társadalmilag is elfogadhatóvá tenni, ami láthatóan sokkal kevésbé életképes, mint azt előre feltételezték.
Már 3 éve is sokan tartottak attól, hogy az AT&T számára a WarnerMedia felvásárlásával felhalmozott 90 milliárdos adósság túlságosan beszűkíti majd a cég mozgásterét, mivel a médiabefektetéseken túl már így is rengeteget ölnek az amerikai 5G technológiába, és sok forrást felemésztenek a szervezeti átalakítással járó költségek is. A WarnerMedia értéke pedig csak akkor ér igazán sokat, ha egy szakértő kapitány irányítja a finommechanikai folyamatokat, amelyre a Hulu-tól igazolt Jason Kilar kiváló választásnak bizonyult, ha nem jött volna közbe a pandémia, ami valószínűleg elindította a lavinát a hegytetőről.
A Finacial Times írt egy érdekes anyagot arról, hogyan is zajlott a frissen bejelentett WarnerMedia Discovery fúzió. A tekintélyes üzleti lap egyfajta pendémiás elfoglaltságként írta le a történteket, miszerint David Zaslav a Discovery Inc elnök-vezérigazgatója még februárban golfozni hívta John Stankey-t az AT&T elnökét, és néhány óra beszélgetés és egy közösen elfogyasztott ebéd alkalmával annyira szinkronba kerültek az elképzeléseik, hogy diszkréten elkezdték kidolgozni az egyesüléshez szükséges pénzügyi és tartalmi feltételeket.
Állítólag ez az említett februári beszélgetés az AT&T szigorúan titkos műveletének a kezdete volt, hogy valamilyen formában leválassza magáról azt a hollywoodi kezelhetetlen birodalmat, amelyet két és fél éve szerzett meg, az említett 85 milliárd dollárért. És azóta már azt is tudjuk, hogy a Discovery átvállalva a tetemes adósságot, és további 43 milliárd dollárt dob a közös kasszába, részben megszerezve ezzel olyan szimbolikus márkákat, mint az HBO vagy a TNT.
Ezek után vajon meddig maradt kérdés bárki számára, hogy Jason Kilar feláll az asztaltól, és lerázza magáról a kettős megjelenéssel járó terheket, és a teljes Warner-birodalmat, mivel számára már nem igazán hagytak túl sok választást, mint elvinni a valós balhét a „diszkréten” kezelt Zaslav-Stankey műveletért.
És ez az egész művelet ugyan jól átgondolt forgatókönyv alapján zajlott, viszont a kommunikációs gépezetben már régóta érződött némi pánikhangulat, ami kezdődött a WarnerMedia zavaros NHL sportközvetítési elképzeléseitől addig a pontig, hogy már egy Dűne kapcsán is eltérő szándékok és nyilatkozatok kerülnek napvilágra, vastag betűvel szedve a kimondatlan tényt, hogy Jason Kilar már nem számít súlynak az AT&T elképzeléseiben. Már akkor is sokan feltették az az egyesített HBO kapcsán azt a költői kérdést, hogy ha a cégnél tisztában voltak a Sky-hálózattal kötött európai kizárólagos üzletekkel, tudva azt is, hogy a kiemelt piacokon az HBO Max 2024 végéig nem tud elindulni, akkor miért támasztottak irreális feltételeket a platform számára, és miért áldoztak ennyit a Netflix és a Disney (Amazon?) ellen, ha évekig mindez szinte reménytelen próbálkozás lesz?
Miféle biztosítékot tud nyújtani egy ismeretterjesztő tévécsatorna egy olyan médiahálózat számára, amely egymaga rendelkezik a Trónok harca, a Monsterverse, a Dűne, a Batman, a DC Comics és Harry Potter franchise-okkal?
Válaszokkal elsőként várjuk meg a WarnerMedia hamarosan bejelentett európai elképzeléseit.
Kép: WarnerMedia
#Vélemény #Műsoronplus