Sorra merülnek fel kérdések az elmúlt hetekben a Warner Bros. Discovery (WBD) körül, amelyek Amerikától Európáig tematizálják a médiaóriásról szóló híreket. Erre már az egyszerű átlagnéző is felkapja a fejét, hiszen az egyik félévben még arról olvasni, hogy hasít és történelmet ír a Netflix – hanyatlik a mozi, aztán a következő időszakban pedig már a Nagy bajban a Netflix, illetve a Mozi újra a régi szalagcímek uralják a szórakoztatóipari híreket, és ez tulajdonképpen egyre inkább frusztrálja a fogyasztókat, hogy akkor most mire és meddig érdemes előfizetni, melyik streaming szolgáltatást válassza ha látni szeretné kedvenc tartalmait, és mi lesz a jövő, melyik nem dől be majd a jövő héten.
Pedig bedőlésről egyelőre szó sincs
Aki érteni szeretné a jelenleg is uralkodó modern tartalomfogyasztási trendeket, annak komoly dilemmát okoz a kérdés sokrétűsége, ami nem merülhet ki csupán egy-egy szereplő aktuális lépéseinek megértésében, egyben kell(ene) látni a folyamatokat. Nyilván a Netflix körül körvonalazó problémákkal, és tartalmi kérdésekkel illik kezdeni, mivel hozzá kapcsolódik ez az egész iparági válság, ami tulajdonképpen csak azért nevezhető válságnak, mivel a fél világ válságban szenved, és ezzel sokkal jobban lehet érzékeltetni a változások fontosságát, amelyeknek nagyobb része valóban gazdasági eredetű, és sajnos kevésbé foglalkozik azzal, ami mondjuk a pandémia alatt még nagyban számított. Ilyen lehet például az előfizetői bázis gyors és drasztikus emelkedése, továbbá az elkészült filmek és sorozatok minőségi és tartalmi értéke, ami annyi embert terelt a kábelről a streaming műsorfogyasztás irányába, de most sokkal halványabban számít ebben a nagy és egyetemes médiaképletben.
A Netflix alapértéke egy ideje a gyors és stabil növekedésben rejlett, ami sokáig szinte megkérdőjelezhetetlennek számított, és erre a pandémiás nézői szokások csak ráerősítettek, elfedve annak valós problémáját, hogy ez az ütemterv hosszútávon ennyi szereplővel fenntarthatatlan. Hiszen azt senki sem gondolhatta komolyan, hogy a további nagy médiacégek, mint a Disney birodalom, a Comcast vagy a WBD karba tett kézzel fogja végig nézni ahogyan a Netflix egymaga bedarálja a teljes modern szórakoztatóipart, és a kezdeti puhatolózást követően a törvényszerű hanyatlással nem válik égető kérdéssé a Wall Street-i igények kielégítése, ami tényleg pusztán anyagi természetű, és feszesre gyártott exel táblázatban egy idő után egyedül már csak a profit válhat uralkodó tényezővé.
A Netflix számára az első komoly pofont az idei év első piaci gyorsjelentése jelentette, amely bár kódolva volt egy ideje a piacon, mégis kevésbé vártuk ennek ilyen korai eljövetelét. Korábban sokan abban reménykedtek, hogy amikor növekedési görbe negatívba fordul, a gazdasági környezet kevésbé lesz ennyire pesszimista, és a befektetők torkán könnyebben letolható néhány százezres vagy milliós előfizetői lemorzsolódás. Ez viszont az orosz-ukrán háborúval, az inflációval és a recessziós kilátásokkal igen gyorsan megváltozott, és ami korábban felhajtotta a streaming iránti előfizetői keresletet, az mára sokkal megfontoltabb és racionálisabb fogyasztói magatartást eredményezett, előtérbe helyezve a másik oldal kérdését is:
Jó ez a streaming buli, de nekem mikor fog megtérülni?
A streaming befektetői oldalról egy ideig tényleg jó bulinak tűnt, de mára úgy látszik, hogy jelentős változtatás nélkül képtelen lesz átlépni a piac évtizedekre beágyazott törvényeit. A Netflix megtorpanása sokkal nagyobb lavinát tudott elindítani, mint amit bárki is képzelt mondjuk 2-3 évvel ezelőtt, amikor az HBO Max vagy a Disney Plus óriási tervekkel, több tízezer órányi új tartalmi ígérettel megkezdte Amerikai, majd nemzetközi karrierjét. Az sem véletlen egybeesés, hogy amikor a streaming problémairól olvasunk a hírekben, a kérdéskör inkább három szereplőre redukálódik, kezdve a piacvezető Netflixel, majd mostanában főként a WBD kerül a figyelem központjába – amely éppen most zárta ki a Batgirl és a Scoob! megjelenését, és persze a Disney is időként feltűnik a maga gondjaival (szintén megtérülési aggodalmak közepette), ami majd csak ezután kerül még inkább az olvasók elé. E három szereplő nem csak nagyságuk, és piaci pozíciójuk miatt emelkedik ki a többiek közül, de még az is összeköti őket, hogy eltérő műsortári filozófiájuk ellenére hasonlóan viszonyulnak a közvetlen előfizetéses (DTC) VOD (streaming) szolgáltatás kiépítéséhez, és mind úgy gondolták, hogy a streaming önmagában, egy platform (esetleg kettő) és több millió globális előfizetővel fenntartható, csak reklámokkal és néhány tartalmi fúziós elmélettel kell őket megbolondítani. Az Amazon és az Apple egy picit más utat kezdet járni már a kezdetektől fogva, ugyanakkor a jelenlegi költési és fagyasztási számok ismeretében a streaming-buli eddig számukra is inkább bukta, viszont részükről nézve kevésbé kell annyi számot és táblázatot kozmetikázni, mint a piacvezetőknek, és a fő tevékenységnek számító egyéb szolgáltatási és eszközértékesítési tevékenységük sem sínyli meg ennek a fenntartását (jelenleg).
A Disney számára sürgető kérdés a Hulu gyors és fájdalommentes rendezése, mivel az amerikai platform egyre inkább probléma a számára (minek is kellett megvásárolni?). és inkább lenne hasznos letudni(átadni a Comastnak) és csak a Disney Plus platformban és az érte kapott dollármilliókban gondolkodni, mint a lejáró 2024-es elővásárlási opcióval azt is bedarálni.
Eközben a Viacom és a Comcast stratégiai és tartalmi együttműködésre törekszik, amelynek egyik fontos terméke a hamarosan hazánkban debütáló SkyShowtime streaming platform, amelynek vezetői csapata már végre kezd összeállni, viszont technológiai és tartalmi ténykedésüket akkora csend és homály övezi, hogy meg lennék lepődve, ha ebből még az idén egy nálunk is használható VOD (streaming) vagy AVOD (hirdetésekkel támogatott streaming) platform születne.
Ettől függetlenül a WBD számára az egyik legrosszabb forgatókönyv alakult az elmúlt hónapokban, amely éppen akkor okozta a legnagyobb fejtörést a piacon, amikor a Warner és a Discovery hivatalosan is összebútorozott. Az újonnan alakult médiakonglomerátum vezetője pedig az a David Zalsav lett, akit a környezete is egy keményvonalas vezetőnek ismer, szöges ellentéte a korábbi Warner-vezér Jason Kilarnak. Ennek már csak azért is van komoly jelentősége, mivel Kilar volt az, aki az HBO Max sikerének érdekében feláldozta a Warner blockbustereket az amúgy is gyengélkedő mozikkal szemben, és ez komoly mínuszokat termelt a cégnek – de úgy tűnt, hogy a cél érdekében ez még akkor is belefér.
Ma már pontosan látjuk, hogy igazából semmi sem fér bele, azaz majdnem minden „belefér”, ha viszont azt vizsgáljuk, hogy miként kell végrehajtani közel 30 milliárdos költségmegtakarítást, amit a WBD célként tűzött ki maga elé, és ha igazak a piaci pletykák, az augusztus 4-ei negyedéves jelentéssel további költségcsökkentési tervekkel is elő fognak állni. A WBD már évek óta komoly adóságtól szenved, és valójában ennek köszönhető az is, hogy az AT&T igyekezett gyorsan szabadulni tőle. Ha csak a rövidtávú fejleményeket vesszük alapul, az WBD hivatalos indulása óta (április 11) 38%-os piaci értékcsökkenést szenvedett, és több leányvállalatában komoly repedések jelentkeztek. A CNN az elmúlt 10 év legnagyobb költségmegtakarításával néz szemben, mivel Zaslav fenntarthatatlannak vélte annak dedikált streaming platformindulását (CNN Plus), és az eddig képviselt, főként balos megközelítést középfrontos politikai kommunikációra cseréleik, mivel Zaslav szerint hosszútávon ez szolgálja a nézők érdekeit. Az S&P Market Intelligence előrejelzései szerint a kábeles hírhálózat jövedelmezősége is jelentős mértékben csökken, így az idén várható 956,8 millió dolláros bevétel jócskán elmarad a vállalat 1,1 milliárd dolláros belső céljától, és a csatorna nézettsége közel 27%-al csökkent az előző év azonos időszakához képest.
Miközben a Netflix saját streaming platformját kell 10 év után újragondolnia – reklámok, tartalmi kérdések, belső erőforrás átcsoportosítása, addig a WBD-nek a márkáit kell igazából megmentenie ebbe a nehéz gazdasági helyeztben, amely egy az egyben nem ültethető át streaming környezetbe, és ezt Zaslav tulajdonképpen kitűnően látja – már ha a dolgok jövedelmezőségét vesszük alapul.
Több elemző és piackutató szerint a megváltozott médiafogyasztások jelentősen befolyásolják a nézők elköteleződését, így ma már egy sokkal inkább rétegződő platformkínálat tűnik kifizetődőnek, amelyre a Warner és a Discovery is törekszik. Az már most biztosnak tűnik, hogy a WBD számára a Zaslav-éra nem feltétlen jelent akkora globalitást, amit az AT&T idejében. Már csak azért is, hiszen az új vezető elsőként az európai érdekeltségekben kezdte meg a visszavágást, ami minket Magyarokat is érzékenyen érintett. Eltűnt az HBO Max műsortárból A besúgó teljes vagy az Aranyélet utolsó évada, és egy sor európai produkciót hajította ki szemrebbenés nélkül a műsortárból, pusztán a jobb piaci eredmények érdekében. Ennek lett az áldozata a Batgirl és J.J. Abrams Demimonde 10 részre tervezett sorozata is, hogy további sorozatelkaszálásokról (például A farkas gyermekei) már ne is beszéljünk.
Viszont Zalsav eltökélt abban, hogy a Warner és a Discovery legfőbb értékeit egy olyan platformban egyesítse, amely a jelenlegi HBO Maxhoz képest sokkal jobb nézői elköteleződést tud biztosítani. Jelentősen árnyalja a WBD-ről alkotott képünket az is, hogy Kilar szentimentális alkatához képest Zalslav inkább keményvonalas piacpárti optimizmusa egy negatív figurát jelenít meg, és egy sor nézőben kelt ellenvetést. Ugyanakkor nyilván nem ez dönti el az új platform sikerességét, hanem a piaci beszámolók és mérlegkönyv eredménye, ami úgy tűnik sokkal fontosabb annál, hogy én vagy mások mit látnának jónak a streaming-műsorfogyasztás alatt.
Zalsav azt a célt tűzte ki, hogy egyesítse az HBO Max tengerparti/nagyvárosi vonzerejét és a Discovery közép-amerikai vonzerejét egy olyan platformban, amelynek nem feltétlen szükséges 200 millió előfizetőhöz eljutnia. Már nem kell százmilliós előfizetőkben gondolkodni akkor, ha egy olyan szórakoztató birodalmat tart a kezében, amely ennél sokkal több ember számára tud minőségi tartalmakat előállítani, csak a kellő egyensúlyt kell hozzá megtalálni. Akár úgy is, hogy eközben nem vérzik el teljesen a lineáris műsorszórás, és az igai csodafegyver, a Sárkányok háza Trónok harca spinoff majd kárpótolja a hardocre nézőket az őket ért valós vagy vélt sérelmekért.
#műsoronplus