Új szerzőnk, Molnár Jakab kritikája Nemes Jeles filmjéről, a Napszálltáról.
2015-ben izgatottan ültem be a Saul fia premierjére. A filmhez kiadott trailerek egyértelművé tették számomra, hogy ez a film valamilyen módon több és mélyebb lesz, mint egy megszokott történelmi dráma. A film döntő részében a szereplőt közeli plánokon keresztül hátulról követjük végig, ahogy küzd az életben maradásért.
Az Aranyélet 2015-ben bemutatott első évadával a magyar sorozatgyártás kapott egy új irányvonalat. És ez az új irányvonal egy olyan szintet, olyan professzionális tartalomgyártást követelt a hazai (és immár nemzetközi) drámasorozat kedvelői részéről, amit a 2016-os, második évad további értékadással tudott megnövelni. Nem kis teljesítmény tessék nekem nyugodtan elhinni, hogy a kezdeti, már akkor is magas szintre helyezett alkotói színvonalat a második évad képes volt további eredeti ötletekkel továbbépíteni, de azóta szinte semmi sem történt, és másfél éve vártuk a széria, és egyben a hazai drámasorozat továbbálmodását.
Múltunk a mélyben. A legmodernebb technikák és képalkotó eljárások segítségével megújult sorozatában a National Geographic megkísérli feltárni az óceánok mélyére süllyedt történelem darabjait. A Lecsapolt óceán című sorozat második évadában olyan elsüllyedt kincsek, hajóroncsok, mélybe tűnt városok és geológiai képződmények válnak láthatóvá, melyek korábban nem kerültek emberi szem elé.
Bemutatkozott a Bodyguard című brit sorozat a BBC-n, amivel több szempont szerint is érdemes foglalkozni. Egyrészt a címhasonlóság, hiszen szinte kiáltja magából a Kevin Costner és Whitney Houston féle „Több mint testőr” rokoni témaválasztását, és ha így elsőre a dolog elég távol esik egymástól, erre később úgyis visszatérek. A másik dolog pedig ahogy elkezdődnek és felpörögnek az események. Rég látni ilyen markánsan akciódús első 20 percet egy európai sorozattól, a Luther óta nem igazán voltunk tempó-ügyileg elkényeztetve.
Már kezdeti szakaszában, amikor az első infók szivárogtak Jim Carrey Most nevess! című sorozatáról, a Showtime egyik legizgalmasabb ötletének gondoltam. Egy gyerekműsor házigazdája, Amerika ifjúsági ikonja aki megélt családi drámájának közepén valós énjére, egyfajta reális öntudatára ébred, elég merész, ám annál bátrabb megközelítés. És mindez Jim Carrey mint drámaszínész prezentálásában, olyan vonzó címszerep, hogy talán egy egész generáció epekedve várta a bugyuta drámahős tabukat nélkülöző bemutatását.
